Hát eddig bírta...
Már pár napja furcsán viselkedett, de tegnap reggel bevallotta, hogy újra benyomta a szert magának...8 havi józanság után.
Teljesen tanácstalan vagyok, próbálok természetes lenni, de csak nézem a hangulat változásait és aggódom.
27 éves, nem tudok mit kezdeni vele.
A beszélgetést erőltetem, de nem igazán hajlandó.
Tudja, hogy árt magának és nekünk, szeretne leállni, de nem megy.
Már nem bízom benne és nem hiszek neki.
Nincsenek tervei, céljai, már az álláskeresés sem érdekli... 18 helyre küldött önéletrajzot, csupán 1 helyről írtak vissza neki....
Nem tudom mi lesz, mi jöhet még? Mikor lesz vége a rémálmaimnak?
Ezt tegnap írtam:
Árnyékban az elme
Némán üvölt az éjszaka,
testem üregein áthatol
félelmeim keserű szaga.
Változom, de csak másnaptól.
Új maszkot teszek fel. Egy lapra
mindent, vagy semmit. Homokszemek
lassan peregnek könnyek helyett.
Szív nem pulzál, csak ráng és sikít.
Árnyékban az elme, őrület,
mi idegembe belesimít.
Józanész reszketve szendereg.
Aggódásból kevert vakolat,
kemény páncél, szülői szigor;
árnyéka vagyok csak magamnak.
Tudom a halandók meghalnak,
hiszen nem bírja el a világ,
és csak gyermekből lesz barkaág,
így születve újjá örökre,
friss, tavaszi szélbe temetve…
Nagyon-nagyon sajnálom. :( Igazából nincsenek szavaim és nem is tudom, mit lehet tenni, mondani ilyen helyzetben.
VálaszTörlésÖlelésem ♥
Nem sokat. Várni és remélni...
VálaszTörlésHidd el, tudom mit érzel!!! Volt szerencsém átélni!
VálaszTörlésNem szeretek és nem szoktam erről beszélni senkinek, mi ezt a sulit végigcsináltuk, amikor a lányom Szekszárdra járt iskolába és a koleszban olyan társaságba keveredett, ami húzta lefelé..
A utolsó pillanatban léptünk és visszarángattuk, az igaz, hogy a végére kissé drasztikus módon, de muszáj volt, már a drogok mellett egy sátánista szektába is be akart lépni..
Ha ez bármit is segítene:
Fogtuk a leánykát, egy az egyben kiírattuk Szekszárdról, hazahoztuk, másnap már a bajai Türr-be folytatta a sulit, köpni-nyelni nem volt ideje és kész tények elé lett állítva!
Elmondtuk neki, hogy itt és most állj, vagy mondja meg hová vigyük a cuccaival együtt, övé a csépé és kap még mellé valamennyi zsét, aztán meg lehet mutatni mekkora arc, de mi ebben nem veszünk részt, nem lesz normális családja és bachatja az egészet.
2-3 óra intenzív sírás után végül belátta, hogy eddig és nem tovább.
Visszafordult az útról!
Sokat segített ebben a volt managerem, aki gyógypedagógus és tőle kértem segítséget!
Nagyon-nagyon sajnálom, próbáljatok mindent, de mindent az égvilágon, amit csak lehet, talán nem késő! :(
Köszi Barbi, csak tudod ő már 27 éves, nem ilyen egyszerű, és tisztában is van vele, hogy mindent elveszíthet... tavaly saját elhatározásból vonult be a rehabra, de 7 hónap után kijött. Sajnos elbukott itthon ismét. Most éppen lefelé száguldozik... Tudja, hogy hibázott... de az akaraterő most kicsit megingott. Lakhelyváltásra mi is gondoltunk, de pont az volt a bibi Angliában is, hiába ment olyan messzire innen, ott még könnyebben hozzájutott. Ugyanez lenne egy másik városban is. Ha rájön a kín felkutatja a beszerzési helyeket úgyis. A függők ilyenek, ide-oda szánkáznak az élet két oldala közt.
VálaszTörlésEz már csak rajta múlik. Jó hatással volt rá egyébként az a 7 hónap, sokat tanult ott, de az nem elég.
Nagyon sok sztorit tudnék mesélni a fiúkról, akikkel ott volt, gyakran látogattuk, beszélgettem velük, és csoportfoglalkozásokon is részt vettünk. Talán 20%-nak sikerül a józanság ebből a stádiumból, amikben ők vannak...
Persze kérdezhetnéd azt is, miért hagytuk idáig fajulni a dolgokat?... Sokáig vak voltam... aztán azt is hittem csak egy kis füves cigi.. mikor rádöbbentem a valóra már késő volt. hiába mondtunk neki bármit, nem akart változtatni. Végül csak belátta, és hazajött kezeltetni magát. de azt hiszem erről írtam már itt.
Aztán most itt tartunk.
A rehabra nem tud visszamenni? Én egyébként azt sem értem, miért jött ki, de utólag ugye ezt már fölösleges firtatni.
VálaszTörlésCsak erőt és erőt és erőt kívánok neki is és nektek is, hogy meg tudjon állni a lejtőn. Aztán még több erőt és erőt és erőt, hogy elinduljon felfelé.
Veletek vagyok ♥
3 hónap után jelentkezhet újra....
VálaszTörlésDe én már nem is tudom mi lenne jó.
Ó, baccus.. :/
VálaszTörlésMeg kéne próbálni akkor még egyszer 3 hónap múlva..
Az egyik srác (fb.-on a László Tibi ismerősöm) a lányommal majdnem egy idős, jó fej gyerek, neki is a második rehab után sikerült valamennyire visszajönni, bár a szülei nem rég váltak el és a Tibit piszkosul megviselte a dolog, erre hivatkozva kezdte el ismét a dolgot, viszont a végére sikerült neki ott Pécsen albérletet, munkahelyet a szakmájában találni és amit keresett pénzt a rehab alatt, mind megkapta, tehát volt némi biztonság és egzisztencia a háta mögött..
Néha ugyan felönt a garatra, de azért jó útra tért..
Tartsatok ki, úgy sem hinném, hogy lenne más választás és kívánok én is sok-sok erőt és kitartást!!!
Hát Barbi, nem tudom... voltak ott olyanok, akik újra próbálkoztak, de megint leléptek.
VálaszTörlésTeljesen tanácstalan vagyok. Próbálok pozitiv lenni, hogy ne vonzzam be a rosszat, de nem mindig sikerül...
Gyakran rémülten gondolok arra, hogy rosszul lesz, mikor nem vagyok itthon, és ... Rémálmaimban ugyanezek vannak.
Elmesélem neki miket érzek és álmodok, olyankor elszomorodik... de még lefelé gurul... majd csak megtorpan egyszer már.
Tudom, hogy könnyű okosnak lenni és a legkönnyebb tanácsokat adni, de szívemből drukkolok Nektek és azt kívánom, hogy forduljon annak a kocsinak a rúdja! ♥
VálaszTörlés