hullámvasút

Végre valami pozitívum is történt velem, mostanában nem nagyon jutott.
Tíz hét után találkozhattam a szerelmemmel.
( Nem miatta, miattam sikerül ilyen ritkán)
Nagyon klasszul indult az esemény. Főzött nekem, nagyon várt, édes volt, kedves, azt sem tudta hogy nyalja a seggem.
De.
Az a bizonyos hétszentséges, kacifántos, női megérzés.... éjjel, amíg ő aludt én meg nem tudtam, mert csak cirógatni és csókolgatni szerettem volna folyton, unalmamban megnéztem a telefonját.
Ja... fujj, micsoda dolog, bizalmatlan és undorító, a személyiségi jogok megsértése...
Jobban is tettem volna, ha nem teszem.
Amit ott láttam minden életkedvem, és a szerelmembe vetett bizalmamat, hitemet szertefoszlatta.
Ennyit a pozitívumról.
Mindig attól kapod a legnagyobb pofont, akitől nem várod.
Közhelyes, meg sztereotip, hogy minden pasi hazug, mocskos, disznó.
De.
Nem szerintem. Szeretem ezt a férfit, és amíg nem kapok magyarázatot arról az sms váltásról, addig nem válok tűzokádó sárkánnyá. És egy másik exétől érkező rendszeres hívásokat is szeretném tisztába tenni. Mert valamilyen szinten beszélt ezekről, de csak nagy vonalakban. Nem is sejtettem, hogy ennyi lezáratlan ügye van az életében... Ideje lenne tisztába tennie, ha továbbra is velem képzeli el. Én is házasságban élek még, ezt az opciót ő választotta, hogy maradjon is így, de ettől még őszinte vagyok vele és azt gondoltam, hogy ő is az velem, viszont ez most megrengette azt a szilárd alapot, amin eddig a szerelmünk állt.
Nem akartam szétcseszni azt a csodálatos élményekkel teli időt, ami eltöltöttem vele, ezért reggel hallgattam inkább. És nem emailban vagy telefonon fogom ezt megbeszélni vele, hanem fésztufész a következő randin. Még ha újabb hónapokat kell rá várnom, akkor is. Addig ugyan eszem magam, de ezt az utat választottam és úgy érzem helyesen cselekedtem, hogy nem szóltam neki. És azt is tudom, hogy ezt ő értékelni fogja, és nem besérülni azon, hogy miért kutakodtam a telefonjában.

visszafelé

Hát eddig bírta...
Már pár napja furcsán viselkedett, de tegnap reggel bevallotta, hogy újra benyomta a szert magának...8 havi józanság után.
Teljesen tanácstalan vagyok,  próbálok természetes lenni,  de csak nézem a hangulat változásait és aggódom.
27 éves,  nem tudok mit kezdeni vele.
A beszélgetést erőltetem, de nem igazán hajlandó.
Tudja, hogy árt magának és nekünk,  szeretne leállni, de nem megy.
Már nem bízom benne és nem hiszek neki.
Nincsenek tervei,  céljai,  már az álláskeresés sem érdekli... 18 helyre küldött önéletrajzot, csupán 1 helyről írtak vissza neki....
Nem tudom mi lesz,  mi jöhet még? Mikor lesz vége a rémálmaimnak?
Ezt tegnap írtam:

Árnyékban az elme


Némán üvölt az éjszaka,

testem üregein áthatol

félelmeim keserű szaga.

Változom, de csak másnaptól.

Új maszkot teszek fel. Egy lapra

mindent, vagy semmit. Homokszemek

lassan peregnek könnyek helyett.

Szív nem pulzál, csak ráng és sikít.

Árnyékban az elme, őrület,

mi idegembe belesimít.

Józanész reszketve szendereg.

Aggódásból kevert vakolat,

kemény páncél, szülői szigor;

árnyéka vagyok csak magamnak.

Tudom a halandók meghalnak,

hiszen nem bírja el a világ,

és csak gyermekből lesz barkaág,

így születve újjá örökre,

friss, tavaszi szélbe temetve…