Most is ez történt. Vagyis remélem már nem fogom elbőgni magam két percenként.
Nem én vagyok a történet főszereplője, vagyis én is, de csak közvetve.
Lányom már egy ideje gondolkodott az edzőváltáson, mert úgy érezte egy helyben toporog ott, ahol most volt. Portugáliai ( mert szoktak melegebb égövi edzőtáborokba menni ) táborba februárban nem ment vele az edzője, hanem egy másikkal voltak. Ő már akkor próbált Bellámra hatni, de mostanra érett be nála a gondolat.
Meg is történt a váltás, hát volt mit intézni, nem egyszerű dolog. Végül maradt az eredeti csapatban, csak másik városban fog edzeni, másik emberek között.
Ez viszont költözéssel jár. El kell hagynia imádott Szegedét. Egy poros, alföldi kisvárosba megy, Törökszentmiklósra, ahol senkit sem ismer. Sajnos pont ez miatt nem viheti magával a két cicáját. Nem lenne kire hagynia őket, amíg ő versenyeken, táborokban van, sokszor hetekig. Az egyiket Szegeden sikerült elhelyeznie, volt barátnőjénél, akinek van már kettő, azaz két macskája. Füge odament harmadiknak.
Bandika pedig Szedresbe jött.
Még sosem volt a lakásban állatunk... Bandi szobacicus. Már két napja velem alszik az ágyban. Ez még nem is olyan gond.
Viszont mindent kapar, megrág, kaját lopkod... :)
Hát ezt kell még megszoknom. Csiszolódunk össze, és pakolászok. És közben az új bútoraim sajnálom...
Mondjuk két napig csak bőgtem, de ebben szerintem annak is szerepe volt, hogy a kislányom nagyon megsiratta a cicáit. De érthető módon, nem tudja magával vinni őket. Talán majd egyszer, ha lesznek ott barátai, akiket beenged a lakásba. Vagy összeköltözik a párjával.
Addig viszont Bandival tanulom a benti állattartást :)
Hát így vagyunk mi:
