Szerelmes-film
Kora nyári eső hull, monoton,
Mintha könnyeimre rímelnének,
Egy csepp, egy gyöngy, égre s földre nézek.
Neved cipőm sarkával kopogom.
Rám égtél, mint kéményre a korom,
Rosszfiús mosolyod megigézett,
Felviszel a hegyre, azt ígérted,
Ott csókolsz meg egy sziklás hó-padon.
Most mégis itt hagysz, meghalni készülsz,
Pár hét alatt ezer évet vénülsz,
Megeszi kedved, s szerelmed a kór…
Megráználak és ütnélek, de félsz,
Hogy nem lesz majd „hepiend” ez a rész,
És Isten a csapót rád csukja jól…
2014. június 29., vasárnap
2014. június 15., vasárnap
Veszélyes szó
Veszélyes szó a szeretlek,
nem is szabad ám használni
úton-útfélen, mellesleg,
és össze-vissza dobálni.
Poénkodd el, hogy úgy utállak…
mert viccelni, s nevetni jó,
de azt, hogy szeretlek, ki ne mond,
mert az egy borzalmas, veszélyes szó.
Ha kicsúszik mégis, minden más lesz,
visszavonulót fújsz és hisztizel,
pedig attól, hogy elgyengültél
még férfi vagy, maradsz és leszel.
Nekem mégis édes, és mardos
az ahogy utálsz engemet,
mert a szemed és a hangod
úgyis elárulja a lényeget.
/Szeder/
nem is szabad ám használni
úton-útfélen, mellesleg,
és össze-vissza dobálni.
Poénkodd el, hogy úgy utállak…
mert viccelni, s nevetni jó,
de azt, hogy szeretlek, ki ne mond,
mert az egy borzalmas, veszélyes szó.
Ha kicsúszik mégis, minden más lesz,
visszavonulót fújsz és hisztizel,
pedig attól, hogy elgyengültél
még férfi vagy, maradsz és leszel.
Nekem mégis édes, és mardos
az ahogy utálsz engemet,
mert a szemed és a hangod
úgyis elárulja a lényeget.
/Szeder/
2014. június 12., csütörtök
hálivúdi sztori
Megpróbálok belefogni....
Regisztráltam egy társkereső oldalon...Jó tudom, miről szólnak az ilyenek, nem is akartam mást, csak szórakoztatni magam. Unaloműzésnek indult az egész.
Eltelt pár hét és hónap, beszélgettem, ismerkedtem, randiztam...
Egy-két alkalomra szóltak csak ezek a "kapcsolatok". Nem is vágytam másra, az előző csalódásom után, csak egy kis önbizalomerősítés, hogy jó nő vagyok még...kellek a pasiknak..persze csak mégjobban sérültem tőle. Volt egy "férfi", aki annyira lehúzott érzelmileg-lelkileg, hogy nem tudtam írni...verset, semmit...Az idézőjel annak szól, hogy utóbb átgondolva nem is nevezném férfinak az ilyent, inkább csak valami érzéketlen, élvhajhász őrültnek.
Annyira lesüllyedtem, hogy semmihez nem volt kedvem..nem ettem..csak feküdtem egész nap..
És bámultam az online jelet a neve mellett...
Végül aztán erőt vettem magamon, és töröltem a regisztrációmat.
Bírtam is vagy 3 napig :P
Visszatértem, más névvel, kicsit elváltoztatott külsővel... Újra kaptam mindenféle üzeneteket..gusztustalanokat is. De jól tudom az ilyesmit kezelni, és nem okozott gondot, felvágták a nyelvem, és egyébként is mindenkivel bunkón viselkedtem.. úgy voltam vele, aki kibirja egy órán keresztül, azzal tudok majd tovább beszélgetni. Nem sokan mentek át a rostán :) :)
Aztán jött Ő... nagyon jól vette az akadályokat..nevetett a durva poénjaimon, tűrte a szarkazmusomat...
Másnap is írt nekem..beszélgettünk, mindenféléről. Az tetszett benne, hogy nem feszegette a szextémát. A legtöbben ugyanis azt szokták: hogy szeretem, meg mutassak meztelenképet, meg maszturbáljunk kamera előtt..
Ő nem. A párkapcsolatáról is beszéltünk sokat, miért lett vége, küldtem vissza a nőhöz, mert szerintem még szereti...
Aztán egyszer, egyik este azt írta, szeretne velem találkozni, mert kiváncsi rám.
Hatalmas fordulatot vett a kapcsolatunk.. Elöntött valamiféle forróság... És őt is. Már nem csak a világ nagy dolgairól beszélgettünk, hanem terveztük a randit... Iszonyú romantikus és szenvedélyes csetelések folytak, hajnalig, minden nap. Telefonon is beszéltünk. Imádtam a hangját, kedves volt, simogató...
Csütörtök este telefonszexeltünk... még sosem csináltam ilyent, de ...nagyon izgató és jó volt.Lefixáltuk a szombati randi részleteit. Másnap délelőtt egy smst kaptam:
"Szió, az a baj, hogy ez a kapcsolat többről szólna, mint amire én gondoltam. Átgondoltam és ne talizzunk. Ne haragudj..."
Nem kivánom senkinek azt azt az érzést...Addigra már teljesen belezúgtam a pasiba, akivel még sosem találkoztam, csak képeken láttam, és a hangját hallottam.
Próbáltam hívni, de nem vette fel... Írtam neki facen...semmi válasz... Sírtam éjszakákon át... Aztán egyszer csak eltűntem az ismerősei közül is...
Ezt nem tudtam lenyelni, ezért újra írtam neki , amire kaptam választ...hogy hagyjam békén, nem akar tőlem semmit...nem is beszélünk, miért lennénk ismerősök...
Közben én ismét töröltem magam a társkeresőről, mikor azt hittem megtaláltam, akit keresek. Így amikor kirúgott, visszatértem újra, csak azért, hogy ott láthassam őt...és a képeit...és bámuljam az online pöttyöt a neve mellett, és mardosson a féltékenység, hogy kikkel cseveg...
Az ominózus face-törlés után 2 nappal, azonban történt valami...megnézte a profilomat a társkeresőn. Hoppá-hoppá :) Gondoltam, na most megvagy :) most kell ütni a vasat. Küldtem neki egy képes üzenetet, amit szépen meg is köszönt...majd elkezdtünk beszélgetni.
Akkor bevallotta miért küldött el...Agydaganata van.
Szeret engem, de nem akarja, hogy szomorú legyek miatta, értsem meg, hogy nem találkozunk, mert ő már férfiként sem működik, és ha nincs szex, akkor minek az egész.
Napokon keresztül győzködtem..hagytam, hogy bunkó legyen velem. Egyik percben szeretett, a másikban elhajtott...Aztán meg bejelölt ismerősnek :)
Kemény időszak volt..de megbeszéltük. Nem találkozunk. Csak itt vagyok neki.
Minden nap beszélünk. Nem múlik el óra anélkül, hogy valamelyikünk ne írna...sokat telefonálunk, skypeolunk. Szeretem, és rettegek attól, hogy hamarosan rosszabbodik az állapota...
Tegnap volt dokinál. Nem vállalaja a műtétet. Nem akarja a kezeléseket, nem akar kopasz és vézna lenni, mert 5 éve már végigcsinálta ezt..Ettől megint behisztizett, és kirúgott. Aztán félóra múlva újra szeretett.
Nehéz vele.
És nem tudom mi lenne jobb:
szakítani vele, és az fájjon,
vagy végigcsinálni...és ... még a temetésére sem tudnék elmenni...
Imádkozom minden nap a gyógyulásáért...még akkor is, ha esetleg utána elhagy. Ő mesélte a bicajos Armstrong esetét, aki felgyógyult a rákból és a felesége végig kitartott mellette, erre ő lelépett egy fiatal csajjal.
Most boldog vagyok vele. Kell ez a pasi a lelkemnek. A testi dolgokat meg megoldom mással.
Egész életemben fűvel-fával kurtam, soknak még a nevét sem tudtam..most meg belezúgtam egy impotensbe. Na ezt érdemlem, ez a sors fintora.
Viszont újra tudok írni.
Regisztráltam egy társkereső oldalon...Jó tudom, miről szólnak az ilyenek, nem is akartam mást, csak szórakoztatni magam. Unaloműzésnek indult az egész.
Eltelt pár hét és hónap, beszélgettem, ismerkedtem, randiztam...
Egy-két alkalomra szóltak csak ezek a "kapcsolatok". Nem is vágytam másra, az előző csalódásom után, csak egy kis önbizalomerősítés, hogy jó nő vagyok még...kellek a pasiknak..persze csak mégjobban sérültem tőle. Volt egy "férfi", aki annyira lehúzott érzelmileg-lelkileg, hogy nem tudtam írni...verset, semmit...Az idézőjel annak szól, hogy utóbb átgondolva nem is nevezném férfinak az ilyent, inkább csak valami érzéketlen, élvhajhász őrültnek.
Annyira lesüllyedtem, hogy semmihez nem volt kedvem..nem ettem..csak feküdtem egész nap..
És bámultam az online jelet a neve mellett...
Végül aztán erőt vettem magamon, és töröltem a regisztrációmat.
Bírtam is vagy 3 napig :P
Visszatértem, más névvel, kicsit elváltoztatott külsővel... Újra kaptam mindenféle üzeneteket..gusztustalanokat is. De jól tudom az ilyesmit kezelni, és nem okozott gondot, felvágták a nyelvem, és egyébként is mindenkivel bunkón viselkedtem.. úgy voltam vele, aki kibirja egy órán keresztül, azzal tudok majd tovább beszélgetni. Nem sokan mentek át a rostán :) :)
Aztán jött Ő... nagyon jól vette az akadályokat..nevetett a durva poénjaimon, tűrte a szarkazmusomat...
Másnap is írt nekem..beszélgettünk, mindenféléről. Az tetszett benne, hogy nem feszegette a szextémát. A legtöbben ugyanis azt szokták: hogy szeretem, meg mutassak meztelenképet, meg maszturbáljunk kamera előtt..
Ő nem. A párkapcsolatáról is beszéltünk sokat, miért lett vége, küldtem vissza a nőhöz, mert szerintem még szereti...
Aztán egyszer, egyik este azt írta, szeretne velem találkozni, mert kiváncsi rám.
Hatalmas fordulatot vett a kapcsolatunk.. Elöntött valamiféle forróság... És őt is. Már nem csak a világ nagy dolgairól beszélgettünk, hanem terveztük a randit... Iszonyú romantikus és szenvedélyes csetelések folytak, hajnalig, minden nap. Telefonon is beszéltünk. Imádtam a hangját, kedves volt, simogató...
Csütörtök este telefonszexeltünk... még sosem csináltam ilyent, de ...nagyon izgató és jó volt.Lefixáltuk a szombati randi részleteit. Másnap délelőtt egy smst kaptam:
"Szió, az a baj, hogy ez a kapcsolat többről szólna, mint amire én gondoltam. Átgondoltam és ne talizzunk. Ne haragudj..."
Nem kivánom senkinek azt azt az érzést...Addigra már teljesen belezúgtam a pasiba, akivel még sosem találkoztam, csak képeken láttam, és a hangját hallottam.
Próbáltam hívni, de nem vette fel... Írtam neki facen...semmi válasz... Sírtam éjszakákon át... Aztán egyszer csak eltűntem az ismerősei közül is...
Ezt nem tudtam lenyelni, ezért újra írtam neki , amire kaptam választ...hogy hagyjam békén, nem akar tőlem semmit...nem is beszélünk, miért lennénk ismerősök...
Közben én ismét töröltem magam a társkeresőről, mikor azt hittem megtaláltam, akit keresek. Így amikor kirúgott, visszatértem újra, csak azért, hogy ott láthassam őt...és a képeit...és bámuljam az online pöttyöt a neve mellett, és mardosson a féltékenység, hogy kikkel cseveg...
Az ominózus face-törlés után 2 nappal, azonban történt valami...megnézte a profilomat a társkeresőn. Hoppá-hoppá :) Gondoltam, na most megvagy :) most kell ütni a vasat. Küldtem neki egy képes üzenetet, amit szépen meg is köszönt...majd elkezdtünk beszélgetni.
Akkor bevallotta miért küldött el...Agydaganata van.
Szeret engem, de nem akarja, hogy szomorú legyek miatta, értsem meg, hogy nem találkozunk, mert ő már férfiként sem működik, és ha nincs szex, akkor minek az egész.
Napokon keresztül győzködtem..hagytam, hogy bunkó legyen velem. Egyik percben szeretett, a másikban elhajtott...Aztán meg bejelölt ismerősnek :)
Kemény időszak volt..de megbeszéltük. Nem találkozunk. Csak itt vagyok neki.
Minden nap beszélünk. Nem múlik el óra anélkül, hogy valamelyikünk ne írna...sokat telefonálunk, skypeolunk. Szeretem, és rettegek attól, hogy hamarosan rosszabbodik az állapota...
Tegnap volt dokinál. Nem vállalaja a műtétet. Nem akarja a kezeléseket, nem akar kopasz és vézna lenni, mert 5 éve már végigcsinálta ezt..Ettől megint behisztizett, és kirúgott. Aztán félóra múlva újra szeretett.
Nehéz vele.
És nem tudom mi lenne jobb:
szakítani vele, és az fájjon,
vagy végigcsinálni...és ... még a temetésére sem tudnék elmenni...
Imádkozom minden nap a gyógyulásáért...még akkor is, ha esetleg utána elhagy. Ő mesélte a bicajos Armstrong esetét, aki felgyógyult a rákból és a felesége végig kitartott mellette, erre ő lelépett egy fiatal csajjal.
Most boldog vagyok vele. Kell ez a pasi a lelkemnek. A testi dolgokat meg megoldom mással.
Egész életemben fűvel-fával kurtam, soknak még a nevét sem tudtam..most meg belezúgtam egy impotensbe. Na ezt érdemlem, ez a sors fintora.
Viszont újra tudok írni.
2014. június 6., péntek
versecske
Hajnali kaland
Besüt a nap az ablakon
Megcirógat és én hagyom
Hogy elidőzzön a mellemen
jutalom neki de én nyerem
Csúsznak már lejjebb csápjai
De félszegnek szeretne látszani
És pironkodva tovább csurran
Kacsintva búcsúzik az ajtóban
/Szeder/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)