Konyha, étkező meg egy kis előleg a készülő hálószobából.
2020. január 21., kedd
A mániákus festő újra akcióban
Drágáim, mivel instán meg erre-arra láthattátok már az újabb tevékenységeim most csak idetolok pár fotót róluk, hogy itt is meglegyenek 😁😛
Konyha, étkező meg egy kis előleg a készülő hálószobából.
Konyha, étkező meg egy kis előleg a készülő hálószobából.
2020. január 20., hétfő
Csillagok és bazmegek
2020 január 18-án teljesíttem a Bartina teljesítménytúra 30 kilométeres távját.
Hát a fasza csaj vagyok, mert megcsináltam érzés elmaradt sajnos. Mondjuk azt nem is értem miért... Mert büszke lehetnék magamra. De csak a sajgó testem próbálom feljavítani.
Gyönyörűséges, zuzmarás tájon, a lefagyott, ónos eső okozta jégpáncélon sajnos többször eltaknyoltam. Felálltam és mentem tovább, de mint a totyogó galambok... A 10.km után annyira beütöttem a farokcsontom, hogy minden lépés szenvedés volt. De én mentem, mint egy nyugdíjas terminátor 😃
Most
már csak röhögni tudok magamon, pedig a csuklóm is bedagadt, és egy idő után már a táj szépsége sem érdekelt, mert csak az utat néztem, hova lépek. Sok sérült volt, sajnos.
De ettől függetlenül a szervezők mindent megtettek. Nem az ő hibájuk, hogy télen szar idő van 🙂
10 óra 2 perc alatt teljesítettem a távot, ami alatt annyit káromkodtam, mint egy kocsis, és az összes csillagot is látni véltem fényes nappal.
Végül az ájulás határán célba értem, és boldogan vettem át az oklevelem, amin elfelejtették átírni a nevet, mivel egy átvett nevezéssel indultam. Kedves T. D., aki nem tudott eljönni, köszi, hogy átadtad, maradandó élményben volt részem.
És most küldjetek egy darut, amelyik kivesz az ágyból, mert egyedül nem megy 😃
Nesztek, egy előtte és utána fotó! Meg a zoklevelem. Amin én írtam át a nevet, mert ők elfelejtették 😁
Hát a fasza csaj vagyok, mert megcsináltam érzés elmaradt sajnos. Mondjuk azt nem is értem miért... Mert büszke lehetnék magamra. De csak a sajgó testem próbálom feljavítani.
Gyönyörűséges, zuzmarás tájon, a lefagyott, ónos eső okozta jégpáncélon sajnos többször eltaknyoltam. Felálltam és mentem tovább, de mint a totyogó galambok... A 10.km után annyira beütöttem a farokcsontom, hogy minden lépés szenvedés volt. De én mentem, mint egy nyugdíjas terminátor 😃
Most
már csak röhögni tudok magamon, pedig a csuklóm is bedagadt, és egy idő után már a táj szépsége sem érdekelt, mert csak az utat néztem, hova lépek. Sok sérült volt, sajnos.
De ettől függetlenül a szervezők mindent megtettek. Nem az ő hibájuk, hogy télen szar idő van 🙂
10 óra 2 perc alatt teljesítettem a távot, ami alatt annyit káromkodtam, mint egy kocsis, és az összes csillagot is látni véltem fényes nappal.
Végül az ájulás határán célba értem, és boldogan vettem át az oklevelem, amin elfelejtették átírni a nevet, mivel egy átvett nevezéssel indultam. Kedves T. D., aki nem tudott eljönni, köszi, hogy átadtad, maradandó élményben volt részem.
És most küldjetek egy darut, amelyik kivesz az ágyból, mert egyedül nem megy 😃
Nesztek, egy előtte és utána fotó! Meg a zoklevelem. Amin én írtam át a nevet, mert ők elfelejtették 😁
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







