Vészesen közeledik az idő.... szombaton jótékonysági est, amit egy rákbeteg fiú megsegítésére szerveztünk egy barátnőmmel közösen.
Sík ideg vagyok, kellett köszöntőszöveget írnom, és el is kell mondanom. Nahát.
Mert állítólag én vagyok az író, aki ért ehhez.
Na persze.
A torkom már most tiltakozik az egész ellen, mivel felmondta a szolgálatot. Nem az eseménnyel van bajom, azt akarom nagyon is. A szerepléssel.
És még verset is kéne mondanom. De szerintem az alól kihúzom magam.
Jó persze biztos minden oké lesz.
Ez most csak amolyan "művészi" hiszti.
Majd írok riportot rólam, jövőhéten :)