Jó régen írtam. Baromi lusta vagyok és úgyis csak azok olvasnak, akik facen is megtalálnak, de azért dokumentálnom kéne pár dolgot.
Volt nálam Vilma és Lazac, imádtam azt a napot, ők bővebben írtak erről.
Lezajlott az eperszüret, ma már nyakig a dinnyében vagyunk. A köztes időt ellustálkodtam. Legalábbis ami a házimunkát illeti, mert aztán volt bőven más programon.
Poet-tali Mohorán, Kortárs Költészeti Díjátadó Bicskén, ahol zsűritag voltam.
Aztán Ünnepi Könyvhét Szeged, ahol megjelent a 2. kötetem és dedikáltam is.
Jaaaaa, itt dobpergésnek kellett volna lennie :))) Hát igazából nem sok időm volt menedzselni magam, majd ősszel lesz felolvasóestem meg ilyenek, akkor lesz trombitaszó, fanfárok, félmeztelen néger fiúkák.
Most megint csak meló van , néha beesik valami program, mint hét elején, mikor bútort szereltem össze a lányommal, bár ő már ügyesebb, mint én :)) Kezd normálisan kinézni az albija végre. Megérdemli, hiszen nemrég megnyerte a magyar bajnokságot. Rettenetesen büszke vagyok rá.
Fiam is jól van, dolgozik, szereti. Most már csak pénzt kéne keresnie vele, de pang a lakáspiac. Vagy valamit nem jól csinál. De bekötések vannak, csak az eladások akadoznak.
Szóval mennek a napok, mindjárt megint karácsony.
Puszik.
