2018. február 11., vasárnap

J.I.R. a csodafiú

Látszólag búcsú nélkül ment el.. Mégis hetek óta búcsúzott. Láttuk, éreztük, tudtuk. Minden nap úgy nyitottam ki a netet, hogy most mit fogok tőle látni? Mit tett magával? Meddig színészkedik még?
Hatodszorra próbált meghalni, mire sikerült neki. Ebből az utolsó három fagyálló volt. Már az elsőtől meg kellett volna halnia, de Ő a Csodafiú... visszajött.
Nem tudom mennyire gondolta komolyan, de erre az utolsóra rácseszett.
Nincs több nevetés, vers, ivászat.
Semmi.
Kurva életbe!



Pótcselekvés

Ma mindent csináltam,
csak azt nem, amit kellett volna.
Azt játszottam, hogy éhes vagyok.
Kaját tömtem magamba,
olajtól csöpögő, sült krumplit,
édes, tejszínes sütiket.
Vásároltam felesleges holmikat,
és az üres papírt bámultam.
Káromkodtam is sírás helyett:
Baszki, hát tudtam, hogy
ez lesz a vége, cseszd meg!
Szemembe néztél úgy hazudtál,
hogy jól vagy.
Mekkora színész, átvertél mindenkit.
De a kurvaistenit!
Játszhattál volna életet
a halál helyett!
Pótcselekvés, de egynek megteszi.
Írhatnál még verset neki.
Tudod, a tegnapi sörnek.