2018. február 11., vasárnap

J.I.R. a csodafiú

Látszólag búcsú nélkül ment el.. Mégis hetek óta búcsúzott. Láttuk, éreztük, tudtuk. Minden nap úgy nyitottam ki a netet, hogy most mit fogok tőle látni? Mit tett magával? Meddig színészkedik még?
Hatodszorra próbált meghalni, mire sikerült neki. Ebből az utolsó három fagyálló volt. Már az elsőtől meg kellett volna halnia, de Ő a Csodafiú... visszajött.
Nem tudom mennyire gondolta komolyan, de erre az utolsóra rácseszett.
Nincs több nevetés, vers, ivászat.
Semmi.
Kurva életbe!



Pótcselekvés

Ma mindent csináltam,
csak azt nem, amit kellett volna.
Azt játszottam, hogy éhes vagyok.
Kaját tömtem magamba,
olajtól csöpögő, sült krumplit,
édes, tejszínes sütiket.
Vásároltam felesleges holmikat,
és az üres papírt bámultam.
Káromkodtam is sírás helyett:
Baszki, hát tudtam, hogy
ez lesz a vége, cseszd meg!
Szemembe néztél úgy hazudtál,
hogy jól vagy.
Mekkora színész, átvertél mindenkit.
De a kurvaistenit!
Játszhattál volna életet
a halál helyett!
Pótcselekvés, de egynek megteszi.
Írhatnál még verset neki.
Tudod, a tegnapi sörnek.

2017. december 21., csütörtök

Elkészült a nagy mű

Ma költözés lesz, végre készen vagyok. Mutatok pár képet, az eredeti állapotot most hagyom, csak a frisset:
a nagyszoba ágya 

kanapé a kisszobában

kisszoba

hokedliből éjjeli szekrény

nagyszobában már karácsony van

kisszoba

előtér

bejárat, saját színkeverés maradék festékből

új ablak a konyhában

A többi képet már feltettem, ennyi :)


2017. december 20., szerda

2017. október 26., csütörtök

prodzsekt-újratöltve

Na kérem,  most, hogy majdnem profi vagyok képfeltöltésben gyorsan beszúrok egy csomó fotót, amig eszembe jut hogyan is kell. :))
Amolyan előtte- utána dolgok. Rátok bízom,  hogy melyik, melyik :p












Még közel sincsen a vége. .. A burkolat csere az ablakok és a fürdő még vissza van, de majd azt is dokumentálom.

2017. szeptember 20., szerda

tűzbámuló

Hupszi, már megint több, mint 1 hónapja írtam ide.
Most is csak azért, mert végre hazahoztam a laptopom a zirodámból, na meg éppen tűzpróbát tartok.
Szégyellje magát az idő, hogy kihűlt a lakás teljesen és erős késztetést éreztem arra, hogy megpakoljam a kandallót, már ropog is a tavalyi jó száraz fa, az idei még nem tudom milyen lesz, időben megvettük és csodák csodája már a helyén várja a telet, bár előtte 2 hónapig udvardekorációként szolgált.
(A körmondatokról még nem szoktam le, bocsi :))  )
Imádom nézni ahogy nyújtózkodnak a lángok. Ezért még a porral is megbékéltem már, ami ellepi a lakást ilyenkor. Nem annyira izgat amúgy se vagyok egy tipp-topp asszony :))
Szóóóval megvolt ám a nagy könyvbemutató... Hálás vagyok érte Lazacnak és Vilmának nagyon, hogy olyan messziről eljöttek. De hogy a vacsorát már megint ők fizették, ez már skandallum... legközelebb nem ússzák meg, hogy a vendégeim legyenek. Itthon főzök :))) Vagy valami ilyesmi. Bár a valamilyen csárdába, ha megyünk ősszel, állítólag majd én fogok :) Nem főzni, fizetni :P

Az érdeklődés hiánya sajnos kissé lelomboz, ami az új könyvemet és a bemutatót övezte, az első valahogy jobban ment, pedig ebben sokkal jobb versek vannak, sokat fejlődtem. Hogy lesz így három év múlva újabb?
Persze annyira azért nem vagyok depis, egyre inkább belátom, hogy van tehetségem hozzá és ez az én utam, a közönség meg majd ráeszmél erre és babérkoszorút kapok :)) Nem hagyom, hogy bárki elvegye a kedvem.
Légy pozitív- ez a mai postom üzenete, még ha nem is igazán ezt sugallja.
Volt bőven szarságokban részem, lehetne rosszabb is, mint ami van, tehát inkább örülök, hogy élek, a nap ugyan nem süt, de pattog a tűz és itt mellette meleg van.
Apám is hazaengedik a kórházból 10 hét után, bár ezt még nem tudom örömként megélni, annak azért örülök, hogy meggyógyult. a kibaszott gyermeki tiszteletet jól belém nevelték....
Csak azt nem tudom miért vagyok ennyire béna, balfasz, elcseszett, hogy egy-egy fotót nem tudok a blogba beszúrni, már ezerféleképpen próbáltam. Ehhh... Maradtok képriport nélkül, pedig egy nagy projektbe fogtam, hamarosan beszámolok róla. Ugyanitt ingyenes lakberendező igényelhető. :)))
Nah csók, én tovább bámulom a tüzet.

2017. augusztus 17., csütörtök

én a sztár

Ma összefutottam egy ismerősömmel (aki valóban költő és a Írószövetség tagja) a városban, aki lebaszott, hogy ne szerénykedjek, mert én igenis költő vagyok. Ezen felbuzdulva írom ezt a bejegyzést.
Úgy néz ki lefutott a nagyja dinnyeszezon, egy hónapig járkáltam a nagybani piacra. Kimerítő volt.
Közben elmentem Szegedre 2 napra, Poet-táborba. Sztár voltam ott egyébként, fenn is hordom azóta a zorrom :))
Meglepetésszerűen  kisorsoltak egy riportra.... aztán másnap délelőtt a rádiónak nyilatkoztam, aztán este meg még verseket olvastam fel, mivel időközben előadóvá avanzsáltam magam :))
Nem tudok beszélni róla mennyire fantasztikus érzés volt. Bocsi. Az vóóóót :))
Mostanában nem megy nekem ez a prózai blogolás.
Szombaton pedig megejtjük az első bemutatómat az új könyvemből, ami tulajdonképpen nem is első lesz, mert "véletlenül" volt nálam belőle Szegeden is, tehát ott tartottuk a fő, fő, főpróbát.
Perpillanat nyugodt vagyok, majd kezdés előtt félórával fogom megőrjíteni a barátaimat az izgulásommal :)
Viszlát ott :)

2017. július 6., csütörtök

hogy legyen valami

Jó régen írtam. Baromi lusta vagyok és úgyis csak azok olvasnak, akik facen is megtalálnak, de azért dokumentálnom kéne pár dolgot.
Volt nálam Vilma és Lazac, imádtam azt a napot, ők bővebben írtak erről.
Lezajlott az eperszüret, ma már nyakig a dinnyében vagyunk. A köztes időt ellustálkodtam. Legalábbis ami a házimunkát illeti, mert aztán volt bőven más programon.
Poet-tali Mohorán, Kortárs Költészeti Díjátadó Bicskén, ahol zsűritag voltam.
Aztán Ünnepi Könyvhét Szeged, ahol megjelent a 2. kötetem és dedikáltam is.



Jaaaaa, itt dobpergésnek kellett volna lennie :))) Hát igazából nem sok időm volt menedzselni magam, majd ősszel lesz felolvasóestem meg ilyenek, akkor lesz trombitaszó, fanfárok, félmeztelen néger fiúkák.

Most megint csak meló van , néha beesik valami program, mint hét elején, mikor bútort szereltem össze a lányommal, bár ő már ügyesebb, mint én :)) Kezd normálisan kinézni az albija végre. Megérdemli, hiszen nemrég megnyerte a magyar bajnokságot. Rettenetesen büszke vagyok rá.
Fiam is jól van, dolgozik, szereti. Most már csak pénzt kéne keresnie vele, de pang a lakáspiac. Vagy valamit nem jól csinál. De bekötések vannak, csak az eladások akadoznak.

Szóval mennek a napok, mindjárt megint karácsony.
Puszik.