hogy legyen valami

Jó régen írtam. Baromi lusta vagyok és úgyis csak azok olvasnak, akik facen is megtalálnak, de azért dokumentálnom kéne pár dolgot.
Volt nálam Vilma és Lazac, imádtam azt a napot, ők bővebben írtak erről.
Lezajlott az eperszüret, ma már nyakig a dinnyében vagyunk. A köztes időt ellustálkodtam. Legalábbis ami a házimunkát illeti, mert aztán volt bőven más programon.
Poet-tali Mohorán, Kortárs Költészeti Díjátadó Bicskén, ahol zsűritag voltam.
Aztán Ünnepi Könyvhét Szeged, ahol megjelent a 2. kötetem és dedikáltam is.



Jaaaaa, itt dobpergésnek kellett volna lennie :))) Hát igazából nem sok időm volt menedzselni magam, majd ősszel lesz felolvasóestem meg ilyenek, akkor lesz trombitaszó, fanfárok, félmeztelen néger fiúkák.

Most megint csak meló van , néha beesik valami program, mint hét elején, mikor bútort szereltem össze a lányommal, bár ő már ügyesebb, mint én :)) Kezd normálisan kinézni az albija végre. Megérdemli, hiszen nemrég megnyerte a magyar bajnokságot. Rettenetesen büszke vagyok rá.
Fiam is jól van, dolgozik, szereti. Most már csak pénzt kéne keresnie vele, de pang a lakáspiac. Vagy valamit nem jól csinál. De bekötések vannak, csak az eladások akadoznak.

Szóval mennek a napok, mindjárt megint karácsony.
Puszik.