Tovább lépni

A férfi kilépett a kórház főbejáratán és rágyújtott.  Anyja felé kínálta a cigit, aki már tíz éve nem dohányzik. De most elfogadta.
Tekintetükben a reményvesztettség.
Pofán vágták őket az orvos őszinte szavai. Tegnap még úgy tűnt minden rendben lesz. A műtét két hete hosszú volt, de sikeres.
Ma... Ma az orvos behívta őket az irodába.
Az idős asszonytól pár slukk után elvette a fia a cigarettát,  majd taxit fogott neki és besegítette.
- Anyu, csatold be az övet!
Anyja csak nézett maga elé, hiába kopogott neki az ablakon keresztül.
"Közel ötven éve együtt jóban-rosszban. Az egyetlen férfi. Akibe még ennyi idő után is szerelmes. A mája? A veséje? De hát ezekkel sose volt gondja! Hogy lehet mégis?  Áttétek mindenhol? "
A férfi hazaindult. Gyalog,  hogy ne lássák a villamoson mennyire megroggyant.
Befordult egy szűk utcába.
Úgy érezte a házak összenyomják.
Leült egy lépcsőre, és zokogni kezdett.
"Uram, az édesapja nem fog felépülni"
Tócsát sírt a lábai elé...
Pár perc múlva tovább indult. Még el kell mondania az öccsének. Még erősnek kell maradnia. Még csoda is történhet.
Hosszúakat lépett, csak a válla rázkódott még.
A szürkületben fellobbantak a város fényei.

egynéhány esemény

Annyira ellustít bejegyzés szempontjából a face..., már megint elfelejtek ideírni. Ott élem az életet, pedig nem kéne, mondjuk nem osztok meg mindent. Még szerencsére :p

Szóóóóval, teljesült egy régi álmom. Nem vagyok egy modell alkat, sem túl dekoratív nő, de gyakran ábrándoztam arról, hogy különféle szexis ruhákban fognak engem fotózgatni. Na, hát kérem ez megtörtént, egy kis szerencsének köszönhetően. Meg hát, na. Merjünk álmodni. Teljesül :)

Most csak ezt a pár fotót tettem ide, elég sok készült :)

Aztán Poet-Tali is volt egy hete, ott bemutattuk az idei antológiát, aminek szerkesztője, elindítója, miegymása voltam.
Ilyen szééép lett:

Meg persze izgalmas versek vannak benne, erotikusak, hol jobban, hol kevésbé.

Lacim apuját is megműtötték. Daganatot szedtek le a nyelőcsövéről. Egyelőre sikeresnek mondható, bár nincs túl jó bőrben az öreg... De reménykedünk. Folyton csak próbálok lelket önteni a drágámba. Sokat sír...És olyankor nekem is nagyon nehéz. Hogy lehet egy aggódó férfit, egy felnőtt gyereket  megnyugtatni? Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült.
Ezt a verset neki írtam,  de sehova sem töltöttem fel. Nektek megmutatom:

apám szavakat formázna

ha a tubus nem állna útjába

szemével beszél úgy szeret

monitoroktól nem látja az eget

az intenzív mint egy ember-gyár

itt még a remény is csendben jár

becsövezve várják az ítéletet

egyiknek halált hoz másiknak életet

apámra nézek bólint hogy jól van

teste már ott áll a megváltó sorban

kegyetlen véglény az a rák

nem néz csak ollója odavág

vérszomjában mindegy már neki

anyám a kezét tördeli

szerelmét siratja hangtalan

érzi ő mekkora bajban van

imádkozik némán annyit kér

apámnak ne fájjon amíg él

Máskülönben mennek a napok. Nem nagyon járok sehova. Néha összeülünk a barátnőimmel. Ezek sokkal jobban vonzanak már, mint hogy bemenjek a részegek közé egy szórakozóhelyre. Lehet kezdek öregedni :)

Aztán ma azon is elgondolkodtam, hogy hol vannak már azok a húsleves illatú vasárnapok? Ahol a pörköltszaftos abrosz körül a "rántott hús a legjobb süti" felkiáltással estünk neki a tálnak. Persze azért süti is volt, jutott még hely a gyomorban neki.
Csak azért méláztam el, mert több olyan bejegyzést láttam kajákról, hogy miket főztek aznap. Bográcsgulyást, bablevest, tepsis krumplit, halászlét, kenyérlángost...
Ennyire nincs már meg a vasárnapok hagyománya? Az egész heti gyors vacsora utáni pihenőnap ünnepi hangulata?
Vagy ennyire elfoglaltak az emberek? Hiszen sokan hétvégén és dolgoznak. Nem pepecselnek 3-4 fogásos menüvel? Esetleg csak erre telik?...

A mániákus festő új nappalija

Végre megérkezett az utolsó darab is, jöhetnek a fotók 😀
Mondjuk már 10 napja itt van, csak elfelejtettem postolni😝

Kipakoltam.

 Kezdődik!

Alakul a fehérítés.

Itt már a tégla is rosszul van, látjátok? Falfehér lett 😀

Új padló is készült.

 Visszapakoltam, de még a régi fotelokkal.

 Aztán sorban érkeztek az újak. Kedvencem ez a pihenő fotel. Itt tunyulok legtöbbet.

Ez a csodálatos piros, amin a fiúk szoktak veszekedni, melyikük üljön rajta.

 És végül a kanapé, amire kilenc! hetet kellett várni... Na nem azért mert olyan menő és drága. De ez egy hosszú történet.

Maradt egy kis "energia" még a kertre is. Most már kezd úgy kinézni, mintha lenne gazdája ☺

Vendégmunka

A nappalinkról még mindig nem tudok teljes fotókat feltenni, de három napot a lányomnál töltöttem Szegeden. A mániámmá vált bútorfestés is betervezett program volt 😀
Ő új szekrényben gondolkodott, de lebeszéltem róla szerencsére. Na jó,  pénz se volt rá 😊
Egyedibb és barátságosabb lett így a szoba.
Lássuk:

az eredeti, azaz ilyen volt állapot.

munkafázis

késztermék 

párnákat is varrtam a függönnyel megegyező anyagból 

a kész szoba egyik fele

másik fele

maradt energia egy kis stencilre a hálószobában is

A mániákus

Alakul valami a nappaliban is. Majd jövök amint megérkezik a hiányzó kanapé. Addig csak egy sejtető fotócska😉 A cím arra utal, hogy. Na nem, ezt se mondom meg, úgyis rájöttök.

Budi

Elkészült az új vintage rötyi is 😊

Jah, ezzel kezdtem. A barna csempét fehérre mázoltam, majd stencillel cemetlapot varázsoltam belőle.

Mármegint

Szóval már megint felújítok 😀😀😀
Most a saját lakásom. Lassan, de biztosan haladok. Ahogy időm, de leginkább pénztárcám engedi.
A 90-es évek stílusából próbálok vintaget csinálni 😊 Festek és festek.
Hát majd lássuk.
Addig pár képet fellövök az eddigi melóból, ha már egyszer sikerült kibogarásznom hogy kell 😀