Tovább lépni

A férfi kilépett a kórház főbejáratán és rágyújtott.  Anyja felé kínálta a cigit, aki már tíz éve nem dohányzik. De most elfogadta.
Tekintetükben a reményvesztettség.
Pofán vágták őket az orvos őszinte szavai. Tegnap még úgy tűnt minden rendben lesz. A műtét két hete hosszú volt, de sikeres.
Ma... Ma az orvos behívta őket az irodába.
Az idős asszonytól pár slukk után elvette a fia a cigarettát,  majd taxit fogott neki és besegítette.
- Anyu, csatold be az övet!
Anyja csak nézett maga elé, hiába kopogott neki az ablakon keresztül.
"Közel ötven éve együtt jóban-rosszban. Az egyetlen férfi. Akibe még ennyi idő után is szerelmes. A mája? A veséje? De hát ezekkel sose volt gondja! Hogy lehet mégis?  Áttétek mindenhol? "
A férfi hazaindult. Gyalog,  hogy ne lássák a villamoson mennyire megroggyant.
Befordult egy szűk utcába.
Úgy érezte a házak összenyomják.
Leült egy lépcsőre, és zokogni kezdett.
"Uram, az édesapja nem fog felépülni"
Tócsát sírt a lábai elé...
Pár perc múlva tovább indult. Még el kell mondania az öccsének. Még erősnek kell maradnia. Még csoda is történhet.
Hosszúakat lépett, csak a válla rázkódott még.
A szürkületben fellobbantak a város fényei.