prodzsekt-újratöltve

Na kérem,  most, hogy majdnem profi vagyok képfeltöltésben gyorsan beszúrok egy csomó fotót, amig eszembe jut hogyan is kell. :))
Amolyan előtte- utána dolgok. Rátok bízom,  hogy melyik, melyik :p

Még közel sincsen a vége. .. A burkolat csere az ablakok és a fürdő még vissza van, de majd azt is dokumentálom.

tűzbámuló

Hupszi, már megint több, mint 1 hónapja írtam ide.
Most is csak azért, mert végre hazahoztam a laptopom a zirodámból, na meg éppen tűzpróbát tartok.
Szégyellje magát az idő, hogy kihűlt a lakás teljesen és erős késztetést éreztem arra, hogy megpakoljam a kandallót, már ropog is a tavalyi jó száraz fa, az idei még nem tudom milyen lesz, időben megvettük és csodák csodája már a helyén várja a telet, bár előtte 2 hónapig udvardekorációként szolgált.
(A körmondatokról még nem szoktam le, bocsi :))  )
Imádom nézni ahogy nyújtózkodnak a lángok. Ezért még a porral is megbékéltem már, ami ellepi a lakást ilyenkor. Nem annyira izgat amúgy se vagyok egy tipp-topp asszony :))
Szóóóval megvolt ám a nagy könyvbemutató... Hálás vagyok érte Lazacnak és Vilmának nagyon, hogy olyan messziről eljöttek. De hogy a vacsorát már megint ők fizették, ez már skandallum... legközelebb nem ússzák meg, hogy a vendégeim legyenek. Itthon főzök :))) Vagy valami ilyesmi. Bár a valamilyen csárdába, ha megyünk ősszel, állítólag majd én fogok :) Nem főzni, fizetni :P

Az érdeklődés hiánya sajnos kissé lelomboz, ami az új könyvemet és a bemutatót övezte, az első valahogy jobban ment, pedig ebben sokkal jobb versek vannak, sokat fejlődtem. Hogy lesz így három év múlva újabb?
Persze annyira azért nem vagyok depis, egyre inkább belátom, hogy van tehetségem hozzá és ez az én utam, a közönség meg majd ráeszmél erre és babérkoszorút kapok :)) Nem hagyom, hogy bárki elvegye a kedvem.
Légy pozitív- ez a mai postom üzenete, még ha nem is igazán ezt sugallja.
Volt bőven szarságokban részem, lehetne rosszabb is, mint ami van, tehát inkább örülök, hogy élek, a nap ugyan nem süt, de pattog a tűz és itt mellette meleg van.
Apám is hazaengedik a kórházból 10 hét után, bár ezt még nem tudom örömként megélni, annak azért örülök, hogy meggyógyult. a kibaszott gyermeki tiszteletet jól belém nevelték....
Csak azt nem tudom miért vagyok ennyire béna, balfasz, elcseszett, hogy egy-egy fotót nem tudok a blogba beszúrni, már ezerféleképpen próbáltam. Ehhh... Maradtok képriport nélkül, pedig egy nagy projektbe fogtam, hamarosan beszámolok róla. Ugyanitt ingyenes lakberendező igényelhető. :)))
Nah csók, én tovább bámulom a tüzet.

én a sztár

Ma összefutottam egy ismerősömmel (aki valóban költő és a Írószövetség tagja) a városban, aki lebaszott, hogy ne szerénykedjek, mert én igenis költő vagyok. Ezen felbuzdulva írom ezt a bejegyzést.
Úgy néz ki lefutott a nagyja dinnyeszezon, egy hónapig járkáltam a nagybani piacra. Kimerítő volt.
Közben elmentem Szegedre 2 napra, Poet-táborba. Sztár voltam ott egyébként, fenn is hordom azóta a zorrom :))
Meglepetésszerűen  kisorsoltak egy riportra.... aztán másnap délelőtt a rádiónak nyilatkoztam, aztán este meg még verseket olvastam fel, mivel időközben előadóvá avanzsáltam magam :))
Nem tudok beszélni róla mennyire fantasztikus érzés volt. Bocsi. Az vóóóót :))
Mostanában nem megy nekem ez a prózai blogolás.
Szombaton pedig megejtjük az első bemutatómat az új könyvemből, ami tulajdonképpen nem is első lesz, mert "véletlenül" volt nálam belőle Szegeden is, tehát ott tartottuk a fő, fő, főpróbát.
Perpillanat nyugodt vagyok, majd kezdés előtt félórával fogom megőrjíteni a barátaimat az izgulásommal :)
Viszlát ott :)

hogy legyen valami

Jó régen írtam. Baromi lusta vagyok és úgyis csak azok olvasnak, akik facen is megtalálnak, de azért dokumentálnom kéne pár dolgot.
Volt nálam Vilma és Lazac, imádtam azt a napot, ők bővebben írtak erről.
Lezajlott az eperszüret, ma már nyakig a dinnyében vagyunk. A köztes időt ellustálkodtam. Legalábbis ami a házimunkát illeti, mert aztán volt bőven más programon.
Poet-tali Mohorán, Kortárs Költészeti Díjátadó Bicskén, ahol zsűritag voltam.
Aztán Ünnepi Könyvhét Szeged, ahol megjelent a 2. kötetem és dedikáltam is.



Jaaaaa, itt dobpergésnek kellett volna lennie :))) Hát igazából nem sok időm volt menedzselni magam, majd ősszel lesz felolvasóestem meg ilyenek, akkor lesz trombitaszó, fanfárok, félmeztelen néger fiúkák.

Most megint csak meló van , néha beesik valami program, mint hét elején, mikor bútort szereltem össze a lányommal, bár ő már ügyesebb, mint én :)) Kezd normálisan kinézni az albija végre. Megérdemli, hiszen nemrég megnyerte a magyar bajnokságot. Rettenetesen büszke vagyok rá.
Fiam is jól van, dolgozik, szereti. Most már csak pénzt kéne keresnie vele, de pang a lakáspiac. Vagy valamit nem jól csinál. De bekötések vannak, csak az eladások akadoznak.

Szóval mennek a napok, mindjárt megint karácsony.
Puszik.

bed drímsz

-Kicsikém elviszlek dokihoz, nem tetszik ez a duzzanat itt az arcodon, valami zsírmirigy lehet, kivágják lézerrel, azt jó lesz.
-Jaj Anyu, te mindenen aggódsz!
-Nem baj, menjünk csak!

Atim bement a dokihoz, hogy megkapja az érzéstelenítőt. Mikor kijött megfogtam a karját, hátha megszédül, de csak belevigyorgott a képembe.

-Nem szédülsz? Jól vagy?
-Persze Anyu, túl jól!
-Mit csináltál ott benn?!- emeltem fel a hangom, rémületemben mindenre gondoltam.
-Ugyan Anyu, csak jól érzem magam!
-Mit csináltál?-ekkor már ordítottam vele, de ő csak tovább vigyorgott.
-Bökted magad? Összejátszol az orvossal?!-pofon vágtam, de kinevetett. Elesett, le a földre, én tovább ütlegeltem őt, mikor egyszer felpattant és ott hagyott. Búcsúzóul még beleröhögött az aggódó arcomba...

Én csak álltam ott, kiabáltam a nevét, Attila, Attila... , de hiába. Tehetetlen és merev voltam, megmoccanni sem tudtam, csak láttam őt, ahogy távolodik és mindenféle gyanús alakokkal pacsizik, majd cserélnek: pénzt, anyagra...

Attila, Attila! Kicsikém várj meg, ne csináld kérlek!

Kiszáradt torokkal, a saját kiáltásaimra ébredtem.

Ennek sosem lesz vége. Soha nem tudok már megbízni benne többé, és rémálmaimban ő a főszereplő.

Viszket a zorrom

Bosszankodom, mert nem akar összejönni ez a spoken újságosdi. Elhalasztottuk a májusi megjelenést szeptemberre. 150-en jártunk a Vikunál íráskurzuson, szerinte mind tehetségesek vagyunk, ezért is vágtunk bele, még sem jött össze a kitűzött időre 30 cikk, amivel elindulhattunk volna. Én magam hatot küldtem. Nem tudom a többiek mi a lószart csináltak.
Leginkább azért is mérgelődöm, mert három írásom addigra tök nem lesz aktuális. Írhatok másikat.

Viszont ma szedtünk 20 láda epret. Szóval robban a szezon.

Történnek még velem dolgok, de majd mindent a maga idejében. Kissé titokzatos vagyok, de jó lesz :))

a változások szele megcsapott

Kissé hanyagolom ezt a blogot, de már annyi lehetőségem van kiírni magamból, hogy mi nyomja a bögyömet.
A fiam jól van , végre dolgozik, szereti. De azért a kisördög markolássza a gyomrom, ha a szokott időben nem ér haza... Azt hiszem ez még sokáig így lesz.
Lányom épp az éjjel ért haza a Kanári szigetekről, két hétig edzőtáboroztak ott. A hivatásos sportnak is megvannak a jó oldalai, olyan helyekre is eljut, ahova tán sose sikerülne.
Én magam elég sokat firkálgatok mostanában, valahogy adja magát a vers, a történet.
És..... elárulok egy titokos titokot, ami még nagyon titok. Tehát pssszzzzttt :)
Felcsaptam újságírónak, alapítottunk egy internetes magazint, várható megjelenése május elsején lesz. Baromira izgatott vagyok, nem csak én, a többi társam is. a Content School-os csajok felvetették az ötletet, én meg persze rögtön becsatlakoztam. Úgy éreztem ebből nem maradhatok ki. Rengeteg meló lesz vele, és főleg ingyen(úgy látszik ezeket vonzom be, nem is kell nekem pénz, minek?)
Spoken lesz a neve. Ezt figyeljétek majd :)
Közben meg itthon is sok a dolog, de én vasból vagyok, menni fog minden.
Úgy érzem kezdek a helyemen lenni.