én a sztár

Ma összefutottam egy ismerősömmel (aki valóban költő és a Írószövetség tagja) a városban, aki lebaszott, hogy ne szerénykedjek, mert én igenis költő vagyok. Ezen felbuzdulva írom ezt a bejegyzést.
Úgy néz ki lefutott a nagyja dinnyeszezon, egy hónapig járkáltam a nagybani piacra. Kimerítő volt.
Közben elmentem Szegedre 2 napra, Poet-táborba. Sztár voltam ott egyébként, fenn is hordom azóta a zorrom :))
Meglepetésszerűen  kisorsoltak egy riportra.... aztán másnap délelőtt a rádiónak nyilatkoztam, aztán este meg még verseket olvastam fel, mivel időközben előadóvá avanzsáltam magam :))
Nem tudok beszélni róla mennyire fantasztikus érzés volt. Bocsi. Az vóóóót :))
Mostanában nem megy nekem ez a prózai blogolás.
Szombaton pedig megejtjük az első bemutatómat az új könyvemből, ami tulajdonképpen nem is első lesz, mert "véletlenül" volt nálam belőle Szegeden is, tehát ott tartottuk a fő, fő, főpróbát.
Perpillanat nyugodt vagyok, majd kezdés előtt félórával fogom megőrjíteni a barátaimat az izgulásommal :)
Viszlát ott :)

hogy legyen valami

Jó régen írtam. Baromi lusta vagyok és úgyis csak azok olvasnak, akik facen is megtalálnak, de azért dokumentálnom kéne pár dolgot.
Volt nálam Vilma és Lazac, imádtam azt a napot, ők bővebben írtak erről.
Lezajlott az eperszüret, ma már nyakig a dinnyében vagyunk. A köztes időt ellustálkodtam. Legalábbis ami a házimunkát illeti, mert aztán volt bőven más programon.
Poet-tali Mohorán, Kortárs Költészeti Díjátadó Bicskén, ahol zsűritag voltam.
Aztán Ünnepi Könyvhét Szeged, ahol megjelent a 2. kötetem és dedikáltam is.



Jaaaaa, itt dobpergésnek kellett volna lennie :))) Hát igazából nem sok időm volt menedzselni magam, majd ősszel lesz felolvasóestem meg ilyenek, akkor lesz trombitaszó, fanfárok, félmeztelen néger fiúkák.

Most megint csak meló van , néha beesik valami program, mint hét elején, mikor bútort szereltem össze a lányommal, bár ő már ügyesebb, mint én :)) Kezd normálisan kinézni az albija végre. Megérdemli, hiszen nemrég megnyerte a magyar bajnokságot. Rettenetesen büszke vagyok rá.
Fiam is jól van, dolgozik, szereti. Most már csak pénzt kéne keresnie vele, de pang a lakáspiac. Vagy valamit nem jól csinál. De bekötések vannak, csak az eladások akadoznak.

Szóval mennek a napok, mindjárt megint karácsony.
Puszik.

bed drímsz

-Kicsikém elviszlek dokihoz, nem tetszik ez a duzzanat itt az arcodon, valami zsírmirigy lehet, kivágják lézerrel, azt jó lesz.
-Jaj Anyu, te mindenen aggódsz!
-Nem baj, menjünk csak!

Atim bement a dokihoz, hogy megkapja az érzéstelenítőt. Mikor kijött megfogtam a karját, hátha megszédül, de csak belevigyorgott a képembe.

-Nem szédülsz? Jól vagy?
-Persze Anyu, túl jól!
-Mit csináltál ott benn?!- emeltem fel a hangom, rémületemben mindenre gondoltam.
-Ugyan Anyu, csak jól érzem magam!
-Mit csináltál?-ekkor már ordítottam vele, de ő csak tovább vigyorgott.
-Bökted magad? Összejátszol az orvossal?!-pofon vágtam, de kinevetett. Elesett, le a földre, én tovább ütlegeltem őt, mikor egyszer felpattant és ott hagyott. Búcsúzóul még beleröhögött az aggódó arcomba...

Én csak álltam ott, kiabáltam a nevét, Attila, Attila... , de hiába. Tehetetlen és merev voltam, megmoccanni sem tudtam, csak láttam őt, ahogy távolodik és mindenféle gyanús alakokkal pacsizik, majd cserélnek: pénzt, anyagra...

Attila, Attila! Kicsikém várj meg, ne csináld kérlek!

Kiszáradt torokkal, a saját kiáltásaimra ébredtem.

Ennek sosem lesz vége. Soha nem tudok már megbízni benne többé, és rémálmaimban ő a főszereplő.

Viszket a zorrom

Bosszankodom, mert nem akar összejönni ez a spoken újságosdi. Elhalasztottuk a májusi megjelenést szeptemberre. 150-en jártunk a Vikunál íráskurzuson, szerinte mind tehetségesek vagyunk, ezért is vágtunk bele, még sem jött össze a kitűzött időre 30 cikk, amivel elindulhattunk volna. Én magam hatot küldtem. Nem tudom a többiek mi a lószart csináltak.
Leginkább azért is mérgelődöm, mert három írásom addigra tök nem lesz aktuális. Írhatok másikat.

Viszont ma szedtünk 20 láda epret. Szóval robban a szezon.

Történnek még velem dolgok, de majd mindent a maga idejében. Kissé titokzatos vagyok, de jó lesz :))

a változások szele megcsapott

Kissé hanyagolom ezt a blogot, de már annyi lehetőségem van kiírni magamból, hogy mi nyomja a bögyömet.
A fiam jól van , végre dolgozik, szereti. De azért a kisördög markolássza a gyomrom, ha a szokott időben nem ér haza... Azt hiszem ez még sokáig így lesz.
Lányom épp az éjjel ért haza a Kanári szigetekről, két hétig edzőtáboroztak ott. A hivatásos sportnak is megvannak a jó oldalai, olyan helyekre is eljut, ahova tán sose sikerülne.
Én magam elég sokat firkálgatok mostanában, valahogy adja magát a vers, a történet.
És..... elárulok egy titokos titokot, ami még nagyon titok. Tehát pssszzzzttt :)
Felcsaptam újságírónak, alapítottunk egy internetes magazint, várható megjelenése május elsején lesz. Baromira izgatott vagyok, nem csak én, a többi társam is. a Content School-os csajok felvetették az ötletet, én meg persze rögtön becsatlakoztam. Úgy éreztem ebből nem maradhatok ki. Rengeteg meló lesz vele, és főleg ingyen(úgy látszik ezeket vonzom be, nem is kell nekem pénz, minek?)
Spoken lesz a neve. Ezt figyeljétek majd :)
Közben meg itthon is sok a dolog, de én vasból vagyok, menni fog minden.
Úgy érzem kezdek a helyemen lenni.

trinity today

Meg kell osztanom egy örömhírt is, hogy ne csak a szarságok legyenek.
Ma elutaztam Lazachoz, és Vilma is nála volt. Kaptam enni, inni,  fasza volt a vendéglátás, még a buszhoz is kijöttek értem,  és hazafelé is fuvarozták a seggem a buszig. ( Köszi Lujzi neked is )
Jót dumáltunk,  bár szerintem túl sokat pofáztam, kicsit kisajátítottam a fülüket és a figyelmüket, de nekem nagyon jól esett barátok között lenni. Igazi kis cukkerbombák mindketten. Meg főleg értelmes,  nyitott, kíváncsi emberek.
Szeretés van ♥♥

nem számvetés, csak egy életjel

Az elmúlt év is sok szart hozott,  tuti jut belőle 2017-re.
Már az indulás elcseszte a kedvem. Harmincadika estéje óta valami lappang bennem, fejfájás,  izom és ízületi gyengeség,  láz,  levertség formájában.
Ebben az állapotban talált egy félreértésből eredő vita a kedvesemmel. Két napig bőgtem ez miatt és ma is még csak puhatolózunk, óvatosan beszélgetünk, nagyokat hallgatva közben. Hiszen csak egy hajszál választott el a végső szó kimondásától... Már nem vagyok olyan biztos abban, hogy ugyan olyan intenzitással tudom szeretni. Bízom benne, hogy meg tudjuk ezt beszélni és csak a hiány miatt vagyunk ilyen feszültek.
A karácsony egyetlen boldog részlete a gyermekeim jelenléte volt. Öt év után újra mind itthon,  együtt.
Igyekszem túltenni magam a nehézségeken.  Csak azért is mosolygok mindenkire. Fityiszt mutatok a sorsnak, nem hagyom, hogy elvegye az életkedvem.
Helló 2017, január elseje!
Kezdődjön a meccs :)