versike

            Fiam

Jól vagyok, Anyu, ne sírj, minden oké lesz,

megoldom, nyugi!

Gyere haza fiam, had segítsek neked!

Hisz nem lehet tudni,

egyedül megbirkózol-e vele?

Félresiklott benned a

megélhetési kalandvágy,

hiába lettél önálló, kócos

kisfiam.

Megfogott, majd ellökött a sors keze.

Gyermekkorod nyomait őrzi

még az ágy,

és a poharad is ott vár az

enyém mellett, hogyha hazatérsz,

csapvizet igyál, mert csak az

oltja igazán a szomjad.

Tudom, most kicsit félsz,

hogy mi vár rád, hiszen

újra idegenbe mész, de most csak

a rehab kínjai várnak.

Örülök, hogy hazajöttél

fiam.

Adjanak más testet annak

a fekete zsáknak.

Dobd le a betűket Anyu

 Hozd vissza nekem a betűket Anyu,

dobd már le a mennyországból, ha ott vagy,

mert nem tudok írni!

Az élet kemény, vidámságom kamu,

de dolgozni kell tegnap, ma és holnap.

Kevés időm van sírni:

mosogatás közben, mikor a víz csobog,

vagy két vevő közti cigi szünetben.

Hajnali kelésben, esti zuhanásban,

de úgy is, ha nem találok rá okot.

Hirtelen nem tudom hova tüntessem

elgyengülésem könnyeit, hogy lássam,

amit tennem vagy vinnem muszáj,

hisz én nem bőghetek, elsőszülött vagyok,

nekem kell vigyázni a kisebbekre.

Erős vagyok, mint te, Anyu, és ha valami fáj

nem mondom soha, csak írni akarok,

hogy ne legyek ennyire elveszve.

Hát dobd le a betűket onnan magasról,

had írjalak ki most kicsit magamból!

( Szeretettel ajánlom versemet Vilmának, és természetesen mindenkinek, aki veszített már el szülőt )

Anyu

Már nem fáj neki semmi. Végleg elment.
Február közepén került a kórházba,  azóta mindössze talán háromszor vették ki abból az ágyból,  amig vizsgálatra vitték.
Tegnap délután elköszöntünk tőle a testvéreimmel.
Már nem reagált rá,  de remélem hallotta....
Jó utat Anyukám!
.....

2 vers

Egyszerű asszony

Anyám egyszerű asszony.
Három gyereket szült.
Arra, hogy glóriát kapjon
esélye volt, mert sokat tűrt.
Azt mondta akkor, ötvenegy éve,
hogy örökre és jóban-rosszban.
Most mégis mért néz az isten félre,
mikor neki rá szüksége van?
Anyám csak még élni szeretne,
elültetni a dáliákat,
fodrászhoz elmenni egy évente,
és nyaranta várni az unokákat.
Anyám nem szólt, ha apám ivott,
mert kenyérért küldte, de vodka is lett,
apám hőbörgött, ő viszont
csendben nyelte a könnyeket.
Egyszerű asszony, egyszerű élet,
egyre kisebbé torzul a lepedőn,
ha volt is még vágya, semmivé lett,
kórlapja: gondolat-temetőm.
Kedvét morfiumban mérik,
jajgat és sír, vagy alszik és nevet.
Az viszi fel őt az égig,
mikor leszólnak érte, hogy mehet...




nekem az

...nekem a szabadság az ha délig alszom
és télen is hasamra süt a nap
a hétvége pedig öt napig tartson
s Pierrot legyen sokkal boldogabb
a réten vidám gazdik ugassanak
és ne rakjanak ki több kiscicát
kutya-jó dolgukban az ebek
harmincadjára jusson a világ
nekem a szabadság az ha szerethetem
azt aki arra sem érdemes
ne mondja meg nekem senki sem
hogy ebben meg mi a lényeges
imádom ezért a cigit és kávét
ha úgy tartja kedvem férfit a másét
de gyűlölöm azt ami átlagos
a hülye törvényt főleg ha másnapos
mert attól az én gyomrom is forog
ha azoktól folyton bilincsben vagyok...


/Szeder/

Nehéz.

Lassan csordogál az életem, írogatom az emlékeim. Dolgozgatunk, készülünk a szezonra. Nehéz.
Anyukám megbetegedett, elég súlyos. Kétnaponta járok hozzá a kórházba, már három hete ott fekszik, nem kelhet fel, de nem is tudna. Tüdőembolia és daganat is van rajta, áttétekkel a vesére és gerincre. Nehéz.
Közben fórum moderátor is lettem, elég sok időm elmegy rá.
Igyekszem mindenhol helyt állni. Nehéz.
Nem vagyok túl beszédes kedvemben, szétrágom éjjelente az ajkaim belülről, újra elővettem a fogvédő sínt, hogy ne "egyem meg" a fogaim. Próbálok nyugtató nélkül lenni és aludni. Nehéz.

A sorstól mindig akkor kapom a pofonokat, amikor éppen ott az ideje. Ezek használnak. Formálnak, és jobb leszek tőlük.


Csak nehéz.

Búk

Azt hiszem könyvet írok. Vagy valami olyasmit. El kezdtem bepötyögni az emlékeimet. Már az is furcsa, hogy nem kézzel írom, hanem wordben, laptopon. Háhhh, mint egy igazi íróóó.
Kicsit napló, vagyis inkább blog-szerüen.
A téma? "Természetesen" erősen korhatáros, tehát izgalmasnak ígérkezik.  Vagy erkölcstelennek? Hm... hát majd kiderül :)

party

Nah, írkálok valamit.
Szóval a bál, amit szerveztünk a barátnőmmel, tök jól sikerült. Egy rakás pénzt gyüjtöttünk a rákos fiú családjának. 120 fizető vendég volt, de eladtunk még egy csomó "sétáló" jegyet, olyanoknak, akik nem jöttek el a vacsorára, csak estefelé odatévedtek és be akartak jönni bulizni. Azon kívül még rengeteg támogatást kaptunk, pénzbelit és egyebet. Pl húst, vagy ingyenes szolgáltatást., műsorszámot.
Baromira izgultam, hogy ennyi ember előtt kell beszélnem, úgy, hogy ne hatódjak meg közben, de ők azért igen :)
Aznap már nagyon hisztis voltam, semmi sem volt nekem jó, de aztán este kiálltam a mikrofon elé és mintha senki sem lett volna velem szemben elkezdtem a rizsát, és megcsináltam. Elmondtam a két oldalas köszöntőt, felkonferáltam a műsorszámokat, verset szavaltam...
Megtapsoltak. Hát bevallom: nagyon jólesett, élveztem :)
Aztán vacsoráztunk és táncoltunk hajnalig. És mivel jó buli nincs meg balhé nélkül, még az is volt. Bár szerencsére nem végződött ökölharccal, csak körbeálltuk a vitatkozókat, akik a végén összeölelkeztek, majd visszasétáltak a terembe :)
Egy hét múlva elvittük az adományt(pénzt, és Böjte Csaba testvér üzenetét, amit galád módon én kértem tőle, mert tudtam mekkora örömöt fogok okozni ezzel), ahol nagy szeretettel fogadtak minket. A háziasszony vendégül látott egy finom vacsorával, ajándékot is kaptunk tőle, sajátkezüleg készített kis horgolt angyalkákat... és egy írást, amiben elmondta a gondolatait.
Ebből idéznék egy kicsit, ha szeretnétek. Ha nem, akkor is.

"Ez a vidék egy eléggé különös leszállópályája az angyaloknak. Nem tudni hogyan, miért, de itt él jó néhány. Elvegyültek köztünk. Van, akiről bizonyítható angyalsága. Nem főangyalok, hanem amolyan segítő angyalok. Néhányan közülük megtisztelnek a barátságukkal, néhányan próbára tesznek így, vagy úgy. Vizsgáztatnak türelemből, megbocsájtásból. Vigaszt nyújtanak, erőt adnak, fényt tartanak elém, ha keresem a kiutat a sötétből. Angyalaim mosolyognak és megölelnek, ha érzik, hogy szükségem van rá. Leülnek mellém és megnevettetnek, vagy éppen sírnak velem.
Most éppen „gyűlést” rendeznek nem messze tőlünk.
Ettől vegyes érzések kavarognak bennem. Szorongok, mert kételyeim maga alá gyűrik az örömömet. Eközben szeretnék egy bútordarab lenni ott, láthatatlanul elvegyülni és figyelni. Megérinteni kezeket, arcokat, belenézni szemekbe, megmarkolni a csendet, a lélegzeteket. Hallani szeretném, amint egyikük- M., aki nem az a közönség előtt beszélő típus- miként győzi le önmagát és lép ki a figyelő szerepből. Jó lenne fogni a kezét és tudatni vele, hogy bár önmagát a fekete angyalnak gondolja ez a feketeség a különlegessége. Olyan, mint az igazgyöngyök közt a fekete. Amint a fény ráirányul, ragyog, odavonzza a tekintetet akkor is, ha millió világosabb gyöngy közé keveredik is. Hogy sokan szeretnének olyanok, lenni, mint ő: különös magányos világgal bíró, mégis sokakat maga köré gyűjtő. Távolságtartást sejtető, ám szeretetre vágyó és szeretetet magából ontani tudó. Megölel, még akkor is, ha távol vagyok tőle, és azt mondja halkan: nem sírunk, nevetünk!
Másikuk E. Nem igazán ismerem, hiszen nem volt alkalmunk túl sokat beszélgetni. Tudom, hogy fiatal élete során megtapasztalt fájdalmat, aggódást, szeretetet és küzdelmet. Sorsa arra vitte, amerre az angyali lét van. Segítő Ő is. Gondtalanság és vidámság álarca mögé bújtatta érző énjét. Lazán megmondja, mit gondol és az ítélkezőket mosolyogva fogadja. Szeretném látni, amint körülnéz ott a „gyűlésen” és tekintete miként öleli magához a látványt! Ragyog. Szőke tincsei huncuton lebegnek a feje körül, szemüvege mögött tekintete rám kacsit. Bíztatón, nevetve: megcsináltuk!"

Esküszöm sírtam, annyira meghatódtam...én a fekete angyal, az igazgyöngy...

Jót tenni jó.