2014. október 11., szombat

lávsztori part II.

Valahogy ki kéne fejtenem bővebben azt a múltheti egy sort. Bár eléggé egyértelmű voltam.
Végre-végre találkoztunk, és minden olyan nagy hatással volt rám, és őrá is, hogy minden nap erről beszélünk, felidézve minden mozzanatát és percét.
7 hónapig vártunk erre az alkalomra...
Megbeszéltük, hogy lejön hozzám pár napra. De aznap délelőtt nem úgy alakult semmi. Reggel még minden jó volt, aztán jött egy telefonhívás, hogy mégsem tud jönni.
Hogy ne sírjam el magam előtte, kinyomtan a telefont... amikor 15 perc múlva, gombócnyeldeklés után hívtam, már nem vette fel. Aznap százmilliószor hívtam, esemest küldtem... semmi.
Este írt nekem... de csak pár mondatot... hogy felejtsem el, ő egy senki, örökké csak bánt engem... neki semmi sem sikerül és sose fogunk már találkozni.
Éjjel nem tudtam aludni, írtam neki egy kisregényt facen. Mindenféle kamuspasinak elhordtam benne, mert ugye mindenki ezt osztotta nekem róla... csak én akartam neki hinni és bízni benne.
Reggelre megérett bennem az elhatározás. Felmegyek. Három barátomnak elmondtam az ötletem, természetesen mindegyik le akart beszélni róla. Csupán az egyik mondta azt, hogy sok szerencsét és jelentkezzek bármi lesz és történik. Ő tudta, hogy most kell megtennem, hogy megnyugodjak, nem szabad várnom.
Miután elvégeztem a dolgom itthon, felültem a buszra, és már csak akkor, ott vettem észre, hogy a tabletem otthon felejtettem. Éreztem ez egy jel, de nem rossz érzés volt, bizakodtam. Csak a barátnőmmel való kapcsolattartás miatt aggódtam.Miután elindultam írtam csak az én szerelmemnek egy SMS-t:
" Az Úrnőd látni óhajt. 18.40-kor érkezem a Népligetbe. Most bizonyíthatod, hogy mennyire szeretsz. Kapsz még egy esélyt, élj vele!"
Egész úton szorongattam a telefonom, de válasz nem érkezett. Ha nem lesz ott jövök vissza a következő busszal, minden ki volt találva.
A busz éppen kanyarodott a célhoz, amikor csörgött... nem vettem fel, nem akartam leszállás közben beszélni, féltem... mit fog mondani... Amikor visszahívtam nem akartam hinni a fülemnek, többször is rákérdeztem biztos ideér? Igen, csak késik 10 percet.
És egyszer csak ott állt előttem... a vigyori képével, és én nem tudtam mást, csak a nyakába ugrani és szorongattam... és ő is engem... aztán puszik, és menjünk ki mert meleg van, meg cigizzünk, meg egyébként is tök zavarban voltunk mindketten. Csak néztük egymást és nevettünk.
Elindultunk a park felé, kéz a kézben, csak mentünk és szorongattuk egymást... az eső esni kezdett, aggódott miattam, hogy megázik a frizurám. Elővettem egy kis esernyőt és fölénk tettem, ahogy felnéztem rá akkor megcsókolt végre... jó volt érezni a dohányízű csókját.
Megkérdezte, hogy akkor most mi lesz, merre menjünk, és én mondtam, hogy egy óra múlva megy a buszom vissza jön velem, vagy maradok reggelig. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy menjünk hozzám.
Úgy ahogy volt egy szál farmerben meg pulcsiban. Semmi poggyász.
Egyszer csak a buszon találtuk magunkat, és aztán minden olyan volt, mint egy nyálas romantikus filmben.
Majdnem.
Megérkezve még sétáltunk a városban, aztán be egy taxiba, haza, és 10 perc múlva az ágyban voltunk.
Ahol nem csak romantika volt, hanem sok minden más, olyan dolgok, amiket hónapok óta tervezgettünk megtenni. amire más "normális" emberek azt mondják undorítóan perverz.
Nem is részletezném ezeket a fejezeteket, szigorúan magánügy :)
Három napig itt volt nálam, főztem neki, sokat beszélgettünk,arról is, hogy miért nem tudott eljönni... elvittem a barátaimnak bemutatni, és ölelkeztünk és csókolóztunk, és...
Aztán mennie kellett, várta a munka. Én visszautaztam vele Pestig, hogy még egy kicsit együtt legyünk.
Ő megvárta amig felszállok a visszainduló járatra. Nagyon nehéz volt elszakadni egymástól...
Boldog vagyok vele. Nem tudom mi lesz ezután. Egyenlőre nem is érdekel, csak a mának akarok élni.

2014. szeptember 3., szerda

Gombócos

Holnap megkapja az utolsó kemot... Ezért aztán 2 napig nem állt szóba velem, mert ez ugye milyen logikus összefüggés...
Mert a heteket számolja csak, hogy mennyire húzhatja még... 10 alkalom melegterápia a következő 10 hétre... aztán vagy meghal, vagy a végén még a nyakamon marad.
Szerinte, mert hogy ilyen humora van, amit egyébként szeretek, csak az a kurva kés ne forogna a szívemben tőle.
Ma újra beszélgettünk.  Miután jó pár gombócot lenyomott a torkomon végre nevettünk.  Imádom a mosolyát,  elolvadok tőle.
Tudom, hogy szeret, és félt,  hogy kikészülök ha nem sikerül neki... Ezért zavar el folyton.
Szeretem mert hülye,  mert perverz,  mert nem tudom miért,  de szeretem. A szerelem tudatlan, nem tudod, hogy mit szeretsz a másikban, csak úgy az egészet,  ahogy van.
És elviccelheti, hogy a gyönyörű lábaim szereti, de a legszebb mégis az volt, amikor azt mondta: hülye az, aki nem szeret téged.
Mert ebben minden benne van.

2014. augusztus 20., szerda

a balfék

Hiányzik a szerelmem...... Elment pár napra.
Én meg ismét mobilnehezék vagyok,  ma sikerült is leesnem a gépről. Egyébként már esedékes volt,  3 naponta történik velem valami :)





2014. augusztus 6., szerda

ájemhepi

Kimondta, végre,  5 hónap levelezés,  skype beszélgetés és órákon át tartó telefonálás után.

-az istennőm vagy imádlak,  perverz vagyok,  de szeretlek.
-heee kimondtál valamit, amit nem akartál ..
-tudom ezt még nem mondtam neked,  szeretlek és ezt eddig is tudtad.
-igen
-csak nem mondtam ki
-de kivártam
-nem is ismerlek és mégis
-ugye milyen hülye dolog a szerelem? Jön az ha akarod,  ha nem
-Igen tudom csak nem akartam, de nem birom ki, hogy ne mondjam neked...

2014. július 21., hétfő

Égbekiáltó

Nem lehetne, hogy valaki más egye meg helyettem a szart, amit az életembe kevertem?...

2014. július 12., szombat

Tervek 1.0

Van néhány új fordulat a szappanoperámban... De ha én azt leírom, jobban veszik, mint az ötven árnyalat trilógiát.
Lehet mégis csak forgatókönyv írással kéne foglalkoznom? Vagy emlékiratokkal? Bár ahhoz még gyűlik az anyag, majd később jön el az ideje, de überelni fogja az összes eddig megjelent celeb könyvet. Mert ugyan nem arról szól milyen politikussal, vagy egyéb hírességgel mit csináltam, hanem a valós életről, valós szenvedélyekkel teli kalandokról.
Na de majd, ha bevonultam a "Hosszú ősz" nevezetű műintézménybe (értsd: nyugdíjasotthon), belefogok, aztán a könyv bevételét felajánlom valami állatmenhely részére.
Addig is türelem, kedves leendő olvasóim, még ihletet gyűjtök.
Ja a címe valami ilyesmi lesz :
Hogyan lettem Szűz Máriából Mária úrnő?

A szerelem éget


Egymást ölelte a pillanat amit
annyira kerültünk reggel óta
ajkunk még csókra szomjazik
és nem arra a búcsúszóra
letépett gombok árva poharak
a szerelem éget és szúr ahogy
csikkemmel megjelöltem combodat
s magad az őrületnek átadod
azt mondtad itt mindig várni fogsz
jó lenne ha maradnék veled
dühödben újra az ágyra dobsz
és eszelősen leszorít kezed
sírnék de csak szeretni tudlak
ütni karmolni nincs határ
megadón ölembe húzlak
az idő mi kínoz a búcsú fáj…