Konyhatündér

 

 jó rég írtam ide :))))

szóval nálunk most nem is húsvétolás volt, hanem lagzi 😃

De, pszt, képeket majd csak élőben mutogatok 😛

Van-e elég?

Van-e elég?


Ma van a negyedik születésnapod Fiam.

Ennyi éve, hogy nem adtalak a szörnyeknek.

A farkasok órája * okádta csak a rémületet,

amitől tág pupilláid aggodalmunkra könnyeztek.

Azóta minden neszre riadtan dobban szívem,

és éjszakánként rekedten tátogok

a reménybe kapaszkodva, hogy jól vagy,

míg Te józanságodat édesen álmodod.



Reggel aztán nevetve kérdezed: Mi van?

Hé, Anyu! Rosszat álmodtál?



Csak idegesített a telihold Fiam.

(Hátulról emléked kaviccsal dobál)

Reggelizzünk, nincs itt semmi baj.

Nézd meg a hűtőben, van-e elég vaj!



*utalás Baka István versére

itt vagyok

Drágáim, most csak itt jelzem, hogy vagyok még. Lazac, Vilma, többiek <3
Végeztem a festéssel, padlóra nem maradt pénzem, majd, ha kész teszek fel képeket a hálószobáról. Az eper virágzik, szerencsére mi dolgozhatunk. A lányom szívta meg, minden sportesemény elmarad. Fiamnak is döcög az ingatlan biznisz.
De egészségesek vagyunk, s ez a lényeg.
Olvastam a blogjaitok, csak nem kommenteltem sehova, bocsi.
Puszi mindenkinek!

A mániákus festő újra akcióban

Drágáim, mivel instán meg erre-arra láthattátok már az újabb tevékenységeim most csak idetolok pár fotót róluk, hogy itt is meglegyenek 😁😛
Konyha, étkező meg egy kis előleg a készülő hálószobából.

Csillagok és bazmegek

2020 január 18-án teljesíttem a Bartina teljesítménytúra 30 kilométeres távját.
Hát a fasza csaj vagyok, mert megcsináltam érzés elmaradt sajnos. Mondjuk azt nem is értem miért... Mert büszke lehetnék magamra. De csak a sajgó testem próbálom feljavítani.
Gyönyörűséges, zuzmarás tájon, a lefagyott, ónos eső okozta jégpáncélon sajnos többször eltaknyoltam. Felálltam és mentem tovább, de mint a totyogó galambok... A 10.km után annyira beütöttem a farokcsontom, hogy minden lépés szenvedés volt. De én mentem, mint egy nyugdíjas terminátor 😃
Most

már csak röhögni tudok magamon, pedig a csuklóm is bedagadt, és egy idő után már a táj szépsége sem érdekelt, mert csak az utat néztem, hova lépek. Sok sérült volt, sajnos.
De ettől függetlenül a szervezők mindent megtettek. Nem az ő hibájuk, hogy télen szar idő van 🙂
10 óra 2 perc alatt teljesítettem a távot, ami alatt annyit káromkodtam, mint egy kocsis, és az összes csillagot is látni véltem fényes nappal.
Végül az ájulás határán célba értem, és boldogan vettem át az oklevelem, amin elfelejtették átírni a nevet, mivel egy átvett nevezéssel indultam. Kedves T. D., aki nem tudott eljönni, köszi, hogy átadtad, maradandó élményben volt részem.
És most küldjetek egy darut, amelyik kivesz az ágyból, mert egyedül nem megy 😃
Nesztek, egy előtte és utána fotó! Meg a zoklevelem. Amin én írtam át a nevet, mert ők elfelejtették 😁

Nyú

Ez egy beszédes fotó. 😁

Csak ennyit szerettem volna mondani 🙂

Puszi

macskajaj

Mindig addig kussolok, amíg eljutok valami mondanivalóig, hogy mire leírom, addigra már túl legyek pár sokkon.
Most is ez történt. Vagyis remélem már nem fogom elbőgni magam két percenként.
Nem én vagyok a történet főszereplője, vagyis én is, de csak közvetve.
Lányom már egy ideje gondolkodott az edzőváltáson, mert úgy érezte egy helyben toporog ott, ahol most volt. Portugáliai ( mert szoktak melegebb égövi edzőtáborokba menni ) táborba februárban nem ment vele az edzője, hanem egy másikkal voltak. Ő már akkor próbált Bellámra hatni, de mostanra érett be nála a gondolat.
Meg is történt a váltás, hát volt mit intézni, nem egyszerű dolog. Végül maradt az eredeti csapatban, csak másik városban fog edzeni, másik emberek között.
Ez viszont költözéssel jár. El kell hagynia imádott Szegedét. Egy poros, alföldi kisvárosba megy, Törökszentmiklósra, ahol senkit sem ismer. Sajnos pont ez miatt nem viheti magával a két cicáját. Nem lenne kire hagynia őket, amíg ő versenyeken, táborokban van, sokszor hetekig. Az egyiket Szegeden sikerült elhelyeznie, volt barátnőjénél, akinek van már kettő, azaz két macskája. Füge odament harmadiknak.
Bandika pedig Szedresbe jött.
Még sosem volt a lakásban állatunk... Bandi szobacicus. Már két napja velem alszik az ágyban. Ez még nem is olyan gond.
Viszont mindent kapar, megrág, kaját lopkod... :)
Hát ezt kell még megszoknom. Csiszolódunk össze, és pakolászok. És közben az új bútoraim sajnálom...
Mondjuk két napig csak bőgtem, de ebben szerintem annak is szerepe volt, hogy a kislányom nagyon megsiratta a cicáit. De érthető módon, nem tudja magával vinni őket. Talán majd egyszer, ha lesznek ott barátai, akiket beenged a lakásba. Vagy összeköltözik a párjával.
Addig viszont Bandival tanulom a benti állattartást :)
Hát így vagyunk mi:

enerdzsi

Ideje beszámolnom néhány dologról.

Mostanában mindenféle események jönnek-mennek az életemben. Csináltam egy állatvédelmi csoportot fészen, aztán jól ki is léptem belőle két hét múlva. Nem bírta a harmat lelkem a sértéseket, amiket kaptam fanatikus állatvédőktől. Így hát csinálom tovább amit eddig is, csak csinnadratta nélkül, a háttérben maradva.

Felkértek egy irodalmi csoport adminjának is, ott most éppen pályáztatunk verseket.
Aztán poeton is hamarosan indítom az idei költészetnapi pályázatot. Ezt szervezem most, agyalok a feltételeken, a feladat kiírásán.

Elindítottam végre egy személyes oldalt is, szintén facebookon, eleget téve most már a lányom nyomásának. Ugyan ő könyvet szeretett volna, de ezt megvalósíthatóbbnak éreztem. Mert jobb olyan célokat kitűzni magam elé, amiket véghez is tudok vinni :)
Fiataloknak, főzni tanulóknak teszek fel recept leírásokat, némi humorral, meséléssel egybekötve.
Konyhatündér-képző néven megtalálható, bárki csatlakozhat hozzá egy tetszik funkció nyomásával.
Talán egyszer majd a verseimnek is készül saját oldal. Egyelőre még kéretem magam, elfér a civil profilomon is.

Életem legnagyobb változása azonban még csak most jön:
Én, a lusták netovábbja, aki egy szalmaszálat nem tesz keresztbe, hogy sportolóként tetszelegjen benne, elkezdtem járni WALKenergy nevű fitnesz edzésre :) :) Túl az ötödik alkalmon már kezdem jól érezni magam.
Ez az egész sztori egy mechanikus futópadon játszódik, 27%-os emelkedővel. Ezen sétálunk, és végzünk különféle gyakorlatokat.
Azért tetszett meg, mert láttam a képeken, hogy sok korombeli, vagy még idősebb nő, és alkatilag is dundik, ott mozognak nagy vidáman.
Nekiduráltam magam, és nem csalódtam. Állóképességem javítása a cél. Ha mellé esetleg fogyok egy kicsit, az már csak a ráadás. Nagy szó ez tőlem, hogy heti kétszer elmegyek ide, egy órán keresztül lihegni, izzadni (a fogyáshoz több alkalom kéne).
És ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy nincs izomlázam. Ezt fogalmam sincs, hogy.
Vannak pasik is, eddig kettővel találkoztam. Nem izomemberek, ők is inkább energiafeltöltés miatt járnak, meg az ülőmunka ellenpólusaként.
Szóval, erre adtam a fejem. Szégyen, gyalázat :)
Ajánlom mindenkinek!
A fotón a bal felső kép alsó sarkában az a vörös fej az enyém :)

hír

A Kedvesem édesapja tegnap feladta a harcot...
Nehéz időszak jön. Nem mintha eddig nem lett volna min aggódnom :(

Tovább lépni

A férfi kilépett a kórház főbejáratán és rágyújtott.  Anyja felé kínálta a cigit, aki már tíz éve nem dohányzik. De most elfogadta.
Tekintetükben a reményvesztettség.
Pofán vágták őket az orvos őszinte szavai. Tegnap még úgy tűnt minden rendben lesz. A műtét két hete hosszú volt, de sikeres.
Ma... Ma az orvos behívta őket az irodába.
Az idős asszonytól pár slukk után elvette a fia a cigarettát,  majd taxit fogott neki és besegítette.
- Anyu, csatold be az övet!
Anyja csak nézett maga elé, hiába kopogott neki az ablakon keresztül.
"Közel ötven éve együtt jóban-rosszban. Az egyetlen férfi. Akibe még ennyi idő után is szerelmes. A mája? A veséje? De hát ezekkel sose volt gondja! Hogy lehet mégis?  Áttétek mindenhol? "
A férfi hazaindult. Gyalog,  hogy ne lássák a villamoson mennyire megroggyant.
Befordult egy szűk utcába.
Úgy érezte a házak összenyomják.
Leült egy lépcsőre, és zokogni kezdett.
"Uram, az édesapja nem fog felépülni"
Tócsát sírt a lábai elé...
Pár perc múlva tovább indult. Még el kell mondania az öccsének. Még erősnek kell maradnia. Még csoda is történhet.
Hosszúakat lépett, csak a válla rázkódott még.
A szürkületben fellobbantak a város fényei.

egynéhány esemény

Annyira ellustít bejegyzés szempontjából a face..., már megint elfelejtek ideírni. Ott élem az életet, pedig nem kéne, mondjuk nem osztok meg mindent. Még szerencsére :p

Szóóóóval, teljesült egy régi álmom. Nem vagyok egy modell alkat, sem túl dekoratív nő, de gyakran ábrándoztam arról, hogy különféle szexis ruhákban fognak engem fotózgatni. Na, hát kérem ez megtörtént, egy kis szerencsének köszönhetően. Meg hát, na. Merjünk álmodni. Teljesül :)

Most csak ezt a pár fotót tettem ide, elég sok készült :)

Aztán Poet-Tali is volt egy hete, ott bemutattuk az idei antológiát, aminek szerkesztője, elindítója, miegymása voltam.
Ilyen szééép lett:

Meg persze izgalmas versek vannak benne, erotikusak, hol jobban, hol kevésbé.

Lacim apuját is megműtötték. Daganatot szedtek le a nyelőcsövéről. Egyelőre sikeresnek mondható, bár nincs túl jó bőrben az öreg... De reménykedünk. Folyton csak próbálok lelket önteni a drágámba. Sokat sír...És olyankor nekem is nagyon nehéz. Hogy lehet egy aggódó férfit, egy felnőtt gyereket  megnyugtatni? Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült.
Ezt a verset neki írtam,  de sehova sem töltöttem fel. Nektek megmutatom:

apám szavakat formázna

ha a tubus nem állna útjába

szemével beszél úgy szeret

monitoroktól nem látja az eget

az intenzív mint egy ember-gyár

itt még a remény is csendben jár

becsövezve várják az ítéletet

egyiknek halált hoz másiknak életet

apámra nézek bólint hogy jól van

teste már ott áll a megváltó sorban

kegyetlen véglény az a rák

nem néz csak ollója odavág

vérszomjában mindegy már neki

anyám a kezét tördeli

szerelmét siratja hangtalan

érzi ő mekkora bajban van

imádkozik némán annyit kér

apámnak ne fájjon amíg él

Máskülönben mennek a napok. Nem nagyon járok sehova. Néha összeülünk a barátnőimmel. Ezek sokkal jobban vonzanak már, mint hogy bemenjek a részegek közé egy szórakozóhelyre. Lehet kezdek öregedni :)

Aztán ma azon is elgondolkodtam, hogy hol vannak már azok a húsleves illatú vasárnapok? Ahol a pörköltszaftos abrosz körül a "rántott hús a legjobb süti" felkiáltással estünk neki a tálnak. Persze azért süti is volt, jutott még hely a gyomorban neki.
Csak azért méláztam el, mert több olyan bejegyzést láttam kajákról, hogy miket főztek aznap. Bográcsgulyást, bablevest, tepsis krumplit, halászlét, kenyérlángost...
Ennyire nincs már meg a vasárnapok hagyománya? Az egész heti gyors vacsora utáni pihenőnap ünnepi hangulata?
Vagy ennyire elfoglaltak az emberek? Hiszen sokan hétvégén és dolgoznak. Nem pepecselnek 3-4 fogásos menüvel? Esetleg csak erre telik?...

A mániákus festő új nappalija

Végre megérkezett az utolsó darab is, jöhetnek a fotók 😀
Mondjuk már 10 napja itt van, csak elfelejtettem postolni😝

Kipakoltam.

 Kezdődik!

Alakul a fehérítés.

Itt már a tégla is rosszul van, látjátok? Falfehér lett 😀

Új padló is készült.

 Visszapakoltam, de még a régi fotelokkal.

 Aztán sorban érkeztek az újak. Kedvencem ez a pihenő fotel. Itt tunyulok legtöbbet.

Ez a csodálatos piros, amin a fiúk szoktak veszekedni, melyikük üljön rajta.

 És végül a kanapé, amire kilenc! hetet kellett várni... Na nem azért mert olyan menő és drága. De ez egy hosszú történet.

Maradt egy kis "energia" még a kertre is. Most már kezd úgy kinézni, mintha lenne gazdája ☺

Vendégmunka

A nappalinkról még mindig nem tudok teljes fotókat feltenni, de három napot a lányomnál töltöttem Szegeden. A mániámmá vált bútorfestés is betervezett program volt 😀
Ő új szekrényben gondolkodott, de lebeszéltem róla szerencsére. Na jó,  pénz se volt rá 😊
Egyedibb és barátságosabb lett így a szoba.
Lássuk:

az eredeti, azaz ilyen volt állapot.

munkafázis

késztermék 

párnákat is varrtam a függönnyel megegyező anyagból 

a kész szoba egyik fele

másik fele

maradt energia egy kis stencilre a hálószobában is

A mániákus

Alakul valami a nappaliban is. Majd jövök amint megérkezik a hiányzó kanapé. Addig csak egy sejtető fotócska😉 A cím arra utal, hogy. Na nem, ezt se mondom meg, úgyis rájöttök.

Budi

Elkészült az új vintage rötyi is 😊

Jah, ezzel kezdtem. A barna csempét fehérre mázoltam, majd stencillel cemetlapot varázsoltam belőle.

Mármegint

Szóval már megint felújítok 😀😀😀
Most a saját lakásom. Lassan, de biztosan haladok. Ahogy időm, de leginkább pénztárcám engedi.
A 90-es évek stílusából próbálok vintaget csinálni 😊 Festek és festek.
Hát majd lássuk.
Addig pár képet fellövök az eddigi melóból, ha már egyszer sikerült kibogarásznom hogy kell 😀