mi a szar...

Pár napja rágcsálom már ezt a bejegyzést magamban. Hogy mit és hogyan és miért...
A húgom hívott egyik este, hogy a fater nála járt, és nálam nem volt-e panaszkodni, elújságolni a történteket.
Ehhez hozzátartozik elmondanom, hogy faterral nem beszélek anyu temetése óta. Részegen, toprongyosan jött oda, és ordibált össze-vissza hangoskodott... Azóta volt itt, mikor a nővére meghalt, de 10 perc után el is húzott, érezte még a feszültséget a lebegőben. /a vén szipirtyó temetésére elmentünk ettől függetlenül/
Szóval fater nem jött hozzám, ezért tesóm mesélte el mit mondott: az öcsénk, aki anyu szemfénye volt (késői gyerekként és két lány után), bevonult a kaptárba 200-azaz kétszáz-napra.
Első reakciómként a "magának kereste a bajt"- volt. Fater persze nem sokat tudott a dologról, csak elköszönésképp nézett be hozzá az öcsém. Meg egyébként is egy kamu a csávó egész élete... folytonos hazudozások, csalások... Anyu persze mindent elhitt neki. De mi azért tudtuk, hogy nem igaz, amiket mond, csak anyut akartuk megkímélni az igazságtól.
Most először érzem azt, hogy jó, hogy anyu nincs már... belehalt volna ebbe az egész történetbe, ha nem a rák viszi el.
A kisöcsém játékfüggő volt. Innen kezdődtek a gondok, pénzhiány, majd a források fellelése. Többek között tőlem, tőlünk. Több százezret lopott... Mikor felfedeztem, kitiltottam a házamból... De évek múlva, mikor rendeződni látszott az élete, visszafogadtuk. Új barátnő, munkahely, egyebek. De ez csak egy újabb felszín volt. Sorban derültek ki az ügyei: az előző barátnője is a lopások miatt dobta ki, a rendőrségen szintén emiatt szerelték le, egy kocsmába betört, amiért felfüggesztettet is kapott... Nem is tudok talán mindent felsorolni.
Amikor anyu kórházba került, az egyik testvére kölcsönadta öcsémnek a kocsiját, hogy használja. Ő sokat van külföldön, ott dolgozott, nem használta a kocsit. Úgy volt, hogy el is adja neki. Anyu temetése után meg is egyeztek részletfizetésben.
Aztán egyik nap telefonhívás jött, hogy öcsém karambolozott, kórházban van, a kocsi totálkáros.
Körülbelül onnantól vesztettem el vele a kapcsolatot. Tetézte azzal, hogy nem adta be anyu hitelkártya biztosításának papírjait, mert az a hagyatékin derült ki, hogy anyunk jelentős tartozást halmozott fel. Viszont volt biztosítása. Öcsém akkor ígérte intézi a papírokat.
Nem intézte. Ez hónapokkal később derült ki, amikor jött a végrehajtótól a levél. Ő fel sem vette nekünk a telefont többet, miután húgommal számonkértük rajta ezt a dolgot. Gyorsan intézkedtünk, és szerencsére minden papírt be tudtunk hozzá szerezni, és azóta le is záródott az ügylet, a biztosító kifizette a banknak a tartozást.
Csupán azt nem értettük, hogy miért nem tette meg a lépéseket az öcsénk, amikor minden papír meg volt nála ehhez. Közel kilencszázezer forintról van szó... és nem mi kaptuk kézhez, a banknak utalt a biztosító, tehát még arra sem játszhatott, majd ő felveszi a pénzt, bár lehet, hogy azért nem csinált semmit, mert ezt ő már tudta.
Amikor a papírok után futkostunk, húgom akkor talált apunál egy csomó levelet bontatlanul az öcsénk nevére címezve... végrehajtói felszólítások, különféle tartozásokról... Át nem vett bírósági idézések...
Bezárva ezt a kissé hosszúra sikeredett bejegyzésemet, annyit sikerült kigondolnunk, hogy valószínűleg ezek miatt kellett börtönbe vonulnia.
Hol van, és vajon ezért-e? Nem tudjuk.
Fogalmam sincs, hogy fogja viselni azt az életet.. .
Az első gondolataim között volt, hogy nem akarok neki segíteni, nem érdekel, hol van, mit csinált...
De éjszakánként véresre harapom a számat. Fejfájással ébredek az összeszorított állkapcsom miatt.
A testvérem.
És vajon mi a szar jöhet még? Meddig bírok erős maradni, és nem megbicsaklani?