Lassan csordogál az életem, írogatom az emlékeim. Dolgozgatunk, készülünk a szezonra. Nehéz.
Anyukám megbetegedett, elég súlyos. Kétnaponta járok hozzá a kórházba, már három hete ott fekszik, nem kelhet fel, de nem is tudna. Tüdőembolia és daganat is van rajta, áttétekkel a vesére és gerincre. Nehéz.
Közben fórum moderátor is lettem, elég sok időm elmegy rá.
Igyekszem mindenhol helyt állni. Nehéz.
Nem vagyok túl beszédes kedvemben, szétrágom éjjelente az ajkaim belülről, újra elővettem a fogvédő sínt, hogy ne "egyem meg" a fogaim. Próbálok nyugtató nélkül lenni és aludni. Nehéz.
A sorstól mindig akkor kapom a pofonokat, amikor éppen ott az ideje. Ezek használnak. Formálnak, és jobb leszek tőlük.
Csak nehéz.
Ölellek és nagyon-nagyon sok erőt és kitartást kívánok. ♥
VálaszTörlésEperke, ha számít egy kicsit is, melletted áll egy emberként a blogírók sokasága, azok, akik Szeretnek, mert olyan vagy, amilyen.
VálaszTörlésMagam is a sorban állok... és nyújtogatom a nyakam, meresztem a szemem, mi van már evvel a lánnyal?! És ha sorra kerülök, én is megölellek erősen, hogy érezd... hogy... na... Tudod!!!
Szóval - ahogy Tuskó Hopkins mondta... -; - Fel a fejjel!
Szia. :)
De édes vagy Dzsabba, ezt olyan jó volt olvasni, hogy még én is megvigasztalódtam. :)
TörlésIgen- igen, köszönöm angyalkáim. Vasból vagyok tudjátok, nem adom fel könnyen :)
TörlésVilma édes... neked is kijár egy nagy-nagy Dzsabba ölelés!!! :)
VálaszTörlés