party

Nah, írkálok valamit.
Szóval a bál, amit szerveztünk a barátnőmmel, tök jól sikerült. Egy rakás pénzt gyüjtöttünk a rákos fiú családjának. 120 fizető vendég volt, de eladtunk még egy csomó "sétáló" jegyet, olyanoknak, akik nem jöttek el a vacsorára, csak estefelé odatévedtek és be akartak jönni bulizni. Azon kívül még rengeteg támogatást kaptunk, pénzbelit és egyebet. Pl húst, vagy ingyenes szolgáltatást., műsorszámot.
Baromira izgultam, hogy ennyi ember előtt kell beszélnem, úgy, hogy ne hatódjak meg közben, de ők azért igen :)
Aznap már nagyon hisztis voltam, semmi sem volt nekem jó, de aztán este kiálltam a mikrofon elé és mintha senki sem lett volna velem szemben elkezdtem a rizsát, és megcsináltam. Elmondtam a két oldalas köszöntőt, felkonferáltam a műsorszámokat, verset szavaltam...
Megtapsoltak. Hát bevallom: nagyon jólesett, élveztem :)
Aztán vacsoráztunk és táncoltunk hajnalig. És mivel jó buli nincs meg balhé nélkül, még az is volt. Bár szerencsére nem végződött ökölharccal, csak körbeálltuk a vitatkozókat, akik a végén összeölelkeztek, majd visszasétáltak a terembe :)
Egy hét múlva elvittük az adományt(pénzt, és Böjte Csaba testvér üzenetét, amit galád módon én kértem tőle, mert tudtam mekkora örömöt fogok okozni ezzel), ahol nagy szeretettel fogadtak minket. A háziasszony vendégül látott egy finom vacsorával, ajándékot is kaptunk tőle, sajátkezüleg készített kis horgolt angyalkákat... és egy írást, amiben elmondta a gondolatait.
Ebből idéznék egy kicsit, ha szeretnétek. Ha nem, akkor is.

"Ez a vidék egy eléggé különös leszállópályája az angyaloknak. Nem tudni hogyan, miért, de itt él jó néhány. Elvegyültek köztünk. Van, akiről bizonyítható angyalsága. Nem főangyalok, hanem amolyan segítő angyalok. Néhányan közülük megtisztelnek a barátságukkal, néhányan próbára tesznek így, vagy úgy. Vizsgáztatnak türelemből, megbocsájtásból. Vigaszt nyújtanak, erőt adnak, fényt tartanak elém, ha keresem a kiutat a sötétből. Angyalaim mosolyognak és megölelnek, ha érzik, hogy szükségem van rá. Leülnek mellém és megnevettetnek, vagy éppen sírnak velem.
Most éppen „gyűlést” rendeznek nem messze tőlünk.
Ettől vegyes érzések kavarognak bennem. Szorongok, mert kételyeim maga alá gyűrik az örömömet. Eközben szeretnék egy bútordarab lenni ott, láthatatlanul elvegyülni és figyelni. Megérinteni kezeket, arcokat, belenézni szemekbe, megmarkolni a csendet, a lélegzeteket. Hallani szeretném, amint egyikük- M., aki nem az a közönség előtt beszélő típus- miként győzi le önmagát és lép ki a figyelő szerepből. Jó lenne fogni a kezét és tudatni vele, hogy bár önmagát a fekete angyalnak gondolja ez a feketeség a különlegessége. Olyan, mint az igazgyöngyök közt a fekete. Amint a fény ráirányul, ragyog, odavonzza a tekintetet akkor is, ha millió világosabb gyöngy közé keveredik is. Hogy sokan szeretnének olyanok, lenni, mint ő: különös magányos világgal bíró, mégis sokakat maga köré gyűjtő. Távolságtartást sejtető, ám szeretetre vágyó és szeretetet magából ontani tudó. Megölel, még akkor is, ha távol vagyok tőle, és azt mondja halkan: nem sírunk, nevetünk!
Másikuk E. Nem igazán ismerem, hiszen nem volt alkalmunk túl sokat beszélgetni. Tudom, hogy fiatal élete során megtapasztalt fájdalmat, aggódást, szeretetet és küzdelmet. Sorsa arra vitte, amerre az angyali lét van. Segítő Ő is. Gondtalanság és vidámság álarca mögé bújtatta érző énjét. Lazán megmondja, mit gondol és az ítélkezőket mosolyogva fogadja. Szeretném látni, amint körülnéz ott a „gyűlésen” és tekintete miként öleli magához a látványt! Ragyog. Szőke tincsei huncuton lebegnek a feje körül, szemüvege mögött tekintete rám kacsit. Bíztatón, nevetve: megcsináltuk!"

Esküszöm sírtam, annyira meghatódtam...én a fekete angyal, az igazgyöngy...

Jót tenni jó.