Szerelmes-film
Kora nyári eső hull, monoton,
Mintha könnyeimre rímelnének,
Egy csepp, egy gyöngy, égre s földre nézek.
Neved cipőm sarkával kopogom.
Rám égtél, mint kéményre a korom,
Rosszfiús mosolyod megigézett,
Felviszel a hegyre, azt ígérted,
Ott csókolsz meg egy sziklás hó-padon.
Most mégis itt hagysz, meghalni készülsz,
Pár hét alatt ezer évet vénülsz,
Megeszi kedved, s szerelmed a kór…
Megráználak és ütnélek, de félsz,
Hogy nem lesz majd „hepiend” ez a rész,
És Isten a csapót rád csukja jól…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése