szederfalu

2018. április 22., vasárnap

béka

Legközelebb, ha lesz ilyen, várok egy hetet csak aztán kezdek depis posztokat írni.
Szombaton találkoztunk, és megbeszéltünk mindent.
Azért a boldog mosolyért (amit azóta is bámulok egy fotón) megérte.
Kár, hogy a nagy csokor tulipánt nem hozhattam haza. Bár lehet megoldott volna pár problémát. (Vagy generált volna még többet) :P

2018. április 16., hétfő

bájbáj láv...

4 év után egy mesenger üzenetben lettem elküldve.
Még nem tudok róla indulatok nélkül beszélni. Majd ha leülepszik bennem, írok.
😕

2018. március 13., kedd

vegyigyümi-érzések

Nah, megjöttem a Vikus íráskurzusról. Tele vagyok pozitív élményekkel. Kivéve a vasárnap délutánt. A Puzsér szerint a másfél oldalas szövegemből három mondat használható. Ez mondjuk a blogomon is leszűrhető, alig olvassa valaki...
Szóval inkább maradok a verseknél, sose lesz belőlem újságíró. Másfél év alatt sem voltam képes fejlődni publicisztikából.
Egyébként meg nagyon okosakat mondott, van humora, és pasiként is bejön :)
A csoporttársaim meg überjófejek.

2018. március 4., vasárnap

kikönyökölve

A március nem csak havat hozott, hanem eseményeket is.
A férjem itthon van, kezdenénk melózni, de hát a hav nem hagy ugyebár.
Ezen felbuzdulva elmentem mindenki Matyijához könyökfájdalom okán. Erre mit csinál? Beírt a noteszébe.
Nos, másodikán meg is vagdosta a bibis pontomat, s most itthon lábadozom. Illetve könyökezem, mivel nem nagyon akar hajlani még, és 5 dekánál súlyosabb dolgokat sem tudok fogni vele, eléggé segítségre vagyok szorulva. 12.-én lesz varratszedés, addig kellemetlenségeim folytatódnak, utána jobb lesz tán.
ehhez képes 10-11.-én megyek Pestre, Vikuhoz irkálózni. Úgy varratostul, mindenestül. Még azt nem tudom az öltözködést hogyan oldom meg, egyelőre melltartó nuku, és ingbe tudok bújni, de az is 3 számmal nagyobb legyen, mint én.
No, majd beszámolok róla mi volt.

Itten bohóckodom a kórházban

2018. február 11., vasárnap

J.I.R. a csodafiú

Látszólag búcsú nélkül ment el.. Mégis hetek óta búcsúzott. Láttuk, éreztük, tudtuk. Minden nap úgy nyitottam ki a netet, hogy most mit fogok tőle látni? Mit tett magával? Meddig színészkedik még?
Hatodszorra próbált meghalni, mire sikerült neki. Ebből az utolsó három fagyálló volt. Már az elsőtől meg kellett volna halnia, de Ő a Csodafiú... visszajött.
Nem tudom mennyire gondolta komolyan, de erre az utolsóra rácseszett.
Nincs több nevetés, vers, ivászat.
Semmi.
Kurva életbe!

Pótcselekvés

Ma mindent csináltam,

csak azt nem, amit kellett volna.

Azt játszottam, hogy éhes vagyok.

Kaját tömtem magamba,

olajtól csöpögő, sült krumplit,

édes, tejszínes sütiket.

Vásároltam felesleges holmikat,

és az üres papírt bámultam.

Káromkodtam is sírás helyett:

Baszki, hát tudtam, hogy

ez lesz a vége, cseszd meg!