itt vagyok

Drágáim, most csak itt jelzem, hogy vagyok még. Lazac, Vilma, többiek <3
Végeztem a festéssel, padlóra nem maradt pénzem, majd, ha kész teszek fel képeket a hálószobáról. Az eper virágzik, szerencsére mi dolgozhatunk. A lányom szívta meg, minden sportesemény elmarad. Fiamnak is döcög az ingatlan biznisz.
De egészségesek vagyunk, s ez a lényeg.
Olvastam a blogjaitok, csak nem kommenteltem sehova, bocsi.
Puszi mindenkinek!

A mániákus festő újra akcióban

Drágáim, mivel instán meg erre-arra láthattátok már az újabb tevékenységeim most csak idetolok pár fotót róluk, hogy itt is meglegyenek 😁😛
Konyha, étkező meg egy kis előleg a készülő hálószobából.

Csillagok és bazmegek

2020 január 18-án teljesíttem a Bartina teljesítménytúra 30 kilométeres távját.
Hát a fasza csaj vagyok, mert megcsináltam érzés elmaradt sajnos. Mondjuk azt nem is értem miért... Mert büszke lehetnék magamra. De csak a sajgó testem próbálom feljavítani.
Gyönyörűséges, zuzmarás tájon, a lefagyott, ónos eső okozta jégpáncélon sajnos többször eltaknyoltam. Felálltam és mentem tovább, de mint a totyogó galambok... A 10.km után annyira beütöttem a farokcsontom, hogy minden lépés szenvedés volt. De én mentem, mint egy nyugdíjas terminátor 😃
Most

már csak röhögni tudok magamon, pedig a csuklóm is bedagadt, és egy idő után már a táj szépsége sem érdekelt, mert csak az utat néztem, hova lépek. Sok sérült volt, sajnos.
De ettől függetlenül a szervezők mindent megtettek. Nem az ő hibájuk, hogy télen szar idő van 🙂
10 óra 2 perc alatt teljesítettem a távot, ami alatt annyit káromkodtam, mint egy kocsis, és az összes csillagot is látni véltem fényes nappal.
Végül az ájulás határán célba értem, és boldogan vettem át az oklevelem, amin elfelejtették átírni a nevet, mivel egy átvett nevezéssel indultam. Kedves T. D., aki nem tudott eljönni, köszi, hogy átadtad, maradandó élményben volt részem.
És most küldjetek egy darut, amelyik kivesz az ágyból, mert egyedül nem megy 😃
Nesztek, egy előtte és utána fotó! Meg a zoklevelem. Amin én írtam át a nevet, mert ők elfelejtették 😁

Nyú

Ez egy beszédes fotó. 😁

Csak ennyit szerettem volna mondani 🙂

Puszi

macskajaj

Mindig addig kussolok, amíg eljutok valami mondanivalóig, hogy mire leírom, addigra már túl legyek pár sokkon.
Most is ez történt. Vagyis remélem már nem fogom elbőgni magam két percenként.
Nem én vagyok a történet főszereplője, vagyis én is, de csak közvetve.
Lányom már egy ideje gondolkodott az edzőváltáson, mert úgy érezte egy helyben toporog ott, ahol most volt. Portugáliai ( mert szoktak melegebb égövi edzőtáborokba menni ) táborba februárban nem ment vele az edzője, hanem egy másikkal voltak. Ő már akkor próbált Bellámra hatni, de mostanra érett be nála a gondolat.
Meg is történt a váltás, hát volt mit intézni, nem egyszerű dolog. Végül maradt az eredeti csapatban, csak másik városban fog edzeni, másik emberek között.
Ez viszont költözéssel jár. El kell hagynia imádott Szegedét. Egy poros, alföldi kisvárosba megy, Törökszentmiklósra, ahol senkit sem ismer. Sajnos pont ez miatt nem viheti magával a két cicáját. Nem lenne kire hagynia őket, amíg ő versenyeken, táborokban van, sokszor hetekig. Az egyiket Szegeden sikerült elhelyeznie, volt barátnőjénél, akinek van már kettő, azaz két macskája. Füge odament harmadiknak.
Bandika pedig Szedresbe jött.
Még sosem volt a lakásban állatunk... Bandi szobacicus. Már két napja velem alszik az ágyban. Ez még nem is olyan gond.
Viszont mindent kapar, megrág, kaját lopkod... :)
Hát ezt kell még megszoknom. Csiszolódunk össze, és pakolászok. És közben az új bútoraim sajnálom...
Mondjuk két napig csak bőgtem, de ebben szerintem annak is szerepe volt, hogy a kislányom nagyon megsiratta a cicáit. De érthető módon, nem tudja magával vinni őket. Talán majd egyszer, ha lesznek ott barátai, akiket beenged a lakásba. Vagy összeköltözik a párjával.
Addig viszont Bandival tanulom a benti állattartást :)
Hát így vagyunk mi:

enerdzsi

Ideje beszámolnom néhány dologról.

Mostanában mindenféle események jönnek-mennek az életemben. Csináltam egy állatvédelmi csoportot fészen, aztán jól ki is léptem belőle két hét múlva. Nem bírta a harmat lelkem a sértéseket, amiket kaptam fanatikus állatvédőktől. Így hát csinálom tovább amit eddig is, csak csinnadratta nélkül, a háttérben maradva.

Felkértek egy irodalmi csoport adminjának is, ott most éppen pályáztatunk verseket.
Aztán poeton is hamarosan indítom az idei költészetnapi pályázatot. Ezt szervezem most, agyalok a feltételeken, a feladat kiírásán.

Elindítottam végre egy személyes oldalt is, szintén facebookon, eleget téve most már a lányom nyomásának. Ugyan ő könyvet szeretett volna, de ezt megvalósíthatóbbnak éreztem. Mert jobb olyan célokat kitűzni magam elé, amiket véghez is tudok vinni :)
Fiataloknak, főzni tanulóknak teszek fel recept leírásokat, némi humorral, meséléssel egybekötve.
Konyhatündér-képző néven megtalálható, bárki csatlakozhat hozzá egy tetszik funkció nyomásával.
Talán egyszer majd a verseimnek is készül saját oldal. Egyelőre még kéretem magam, elfér a civil profilomon is.

Életem legnagyobb változása azonban még csak most jön:
Én, a lusták netovábbja, aki egy szalmaszálat nem tesz keresztbe, hogy sportolóként tetszelegjen benne, elkezdtem járni WALKenergy nevű fitnesz edzésre :) :) Túl az ötödik alkalmon már kezdem jól érezni magam.
Ez az egész sztori egy mechanikus futópadon játszódik, 27%-os emelkedővel. Ezen sétálunk, és végzünk különféle gyakorlatokat.
Azért tetszett meg, mert láttam a képeken, hogy sok korombeli, vagy még idősebb nő, és alkatilag is dundik, ott mozognak nagy vidáman.
Nekiduráltam magam, és nem csalódtam. Állóképességem javítása a cél. Ha mellé esetleg fogyok egy kicsit, az már csak a ráadás. Nagy szó ez tőlem, hogy heti kétszer elmegyek ide, egy órán keresztül lihegni, izzadni (a fogyáshoz több alkalom kéne).
És ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy nincs izomlázam. Ezt fogalmam sincs, hogy.
Vannak pasik is, eddig kettővel találkoztam. Nem izomemberek, ők is inkább energiafeltöltés miatt járnak, meg az ülőmunka ellenpólusaként.
Szóval, erre adtam a fejem. Szégyen, gyalázat :)
Ajánlom mindenkinek!
A fotón a bal felső kép alsó sarkában az a vörös fej az enyém :)

hír

A Kedvesem édesapja tegnap feladta a harcot...
Nehéz időszak jön. Nem mintha eddig nem lett volna min aggódnom :(