Szóóóóval, teljesült egy régi álmom. Nem vagyok egy modell alkat, sem túl dekoratív nő, de gyakran ábrándoztam arról, hogy különféle szexis ruhákban fognak engem fotózgatni. Na, hát kérem ez megtörtént, egy kis szerencsének köszönhetően. Meg hát, na. Merjünk álmodni. Teljesül :)
Aztán Poet-Tali is volt egy hete, ott bemutattuk az idei antológiát, aminek szerkesztője, elindítója, miegymása voltam.
Ilyen szééép lett:
Meg persze izgalmas versek vannak benne, erotikusak, hol jobban, hol kevésbé.
Lacim apuját is megműtötték. Daganatot szedtek le a nyelőcsövéről. Egyelőre sikeresnek mondható, bár nincs túl jó bőrben az öreg... De reménykedünk. Folyton csak próbálok lelket önteni a drágámba. Sokat sír...És olyankor nekem is nagyon nehéz. Hogy lehet egy aggódó férfit, egy felnőtt gyereket megnyugtatni? Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült.
Ezt a verset neki írtam, de sehova sem töltöttem fel. Nektek megmutatom:
apám szavakat formázna
ha a tubus nem állna útjába
szemével beszél úgy szeret
monitoroktól nem látja az eget
az intenzív mint egy ember-gyár
itt még a remény is csendben jár
becsövezve várják az ítéletet
egyiknek halált hoz másiknak életet
apámra nézek bólint hogy jól van
teste már ott áll a megváltó sorban
kegyetlen véglény az a rák
nem néz csak ollója odavág
vérszomjában mindegy már neki
anyám a kezét tördeli
szerelmét siratja hangtalan
érzi ő mekkora bajban van
imádkozik némán annyit kér
apámnak ne fájjon amíg él
Máskülönben mennek a napok. Nem nagyon járok sehova. Néha összeülünk a barátnőimmel. Ezek sokkal jobban vonzanak már, mint hogy bemenjek a részegek közé egy szórakozóhelyre. Lehet kezdek öregedni :)
Aztán ma azon is elgondolkodtam, hogy hol vannak már azok a húsleves illatú vasárnapok? Ahol a pörköltszaftos abrosz körül a "rántott hús a legjobb süti" felkiáltással estünk neki a tálnak. Persze azért süti is volt, jutott még hely a gyomorban neki.
Csak azért méláztam el, mert több olyan bejegyzést láttam kajákról, hogy miket főztek aznap. Bográcsgulyást, bablevest, tepsis krumplit, halászlét, kenyérlángost...
Ennyire nincs már meg a vasárnapok hagyománya? Az egész heti gyors vacsora utáni pihenőnap ünnepi hangulata?
Vagy ennyire elfoglaltak az emberek? Hiszen sokan hétvégén és dolgoznak. Nem pepecselnek 3-4 fogásos menüvel? Esetleg csak erre telik?...
Kezdem az elején, nagyon jók a fotók, annyira jól nézel ki rajtuk, hogy csak na! :*
VálaszTörlésAz apámat is a rák vitte el, már 32 éve, ez a legszörnyűbb betegség, ami csak van. :(
Mi legtöbbször készítünk sárgalevest vasárnap, de az igaz, hogy a rántott hús, meg a pörkölt már idejét múlta sokak szerint. Nálunk most vadas volt vasárnap :)...a húsleves mellett :):)
Én hétköznap is főzök húslevest, ha éppen arra támad gusztusom, és alapvetően én hagyományos konyhát vezetek, mióta nem csak magamra főzök, ugye. Ettől függetlenül pörkölt és rántott hús ritkán van, főleg a pörköltet nem szeretem annyira, a rántott izémizé meg elég pepecselős.
VálaszTörlésAnyukám is rákos volt, és bár nem az vitte el, háromszor is megküzdött vele és az élete utolsó 18 évében végig jelen volt az életünkben.
Ha ez a fotózás volt az álmod, örülök, hogy teljesült. :)
igazából nem annyira a rántott hús-pörkölt kombón méláztam el, hanem azon, hogy múlnak a hétköznapi, vagy régi hagyományok, és hogy kerülnek új dolgok az életünkbe. de hát bizonyára a változás normális dolog, csak a húsleves illatú vasárnap olyan költői volt :)))
VálaszTörlésaztán meg a rák... anyum is az vitte el. nem értem miért van az, hogy valaki azonnal belehal, és valaki évtizedekig küzd vele? öreg lacinak is már a második. én lacim is kettőn túl...
szóval ilyen mélázós napom volt tegnap.